Véget nem érő történet

2222 · Nagyóska

A feledés porhüvelye

A sötét folyosó nyirkos falai mentén haladva a levegő nehéz, porózus szaggal telt meg. Alinda határozott léptei visszhangoztak a szűk járatban, de ahogy beljebb értek, az új lakó hirtelen megtorpant. A fal tövében, egy törött csővezeték árnyékában egy mozdulatlan alak dereng fel: egy egykori munkás elhasznált, csendben hátrahagyott porhüvelye, akit a hálózat régen törölt a rendszerből.
A nagymama megtorpant, s lassú mozdulattal óvta vissza a fiatalokat. Szeméből a korábbi harag mögül felparázslott az elfojtott gyász. Pontosan ismerte ezt a képet: a Kolónia nem tartott gyászünnepet, a leállt szíveket egyszerűen kiszelektált alkatrészként kezelte a rendszer.
– Látod, Alinda? – mondta halkan a nagymama, s hangjában a régi idők elmosódott emléke keveredett a sötét jelennel. – Az ember itt nem méltósággal hal meg, csak kimarad a következő kalóriatérítésből. János sem kapott búcsúztatót, ahogy ez a szerencsétlen sem. A napirend tovább pörög, míg mi lassan elenyészünk a vakzónák mélyén.
Az új lakó ökölbe szorított kézzel meredt a sötétben pihenő maradványokra. A generációs dühöt egy pillanatra felváltotta a zord valóság nyomasztó súlya: a Kolónia gépezete elől nincs menekvés, csak a névtelen elmúlás.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • az-uj-lako
  • nagymama

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.