Véget nem érő történet

2222 · Dorothea

A csikorgó lánc ára

Az új lakó rágni kezdte a műanyag ízű sűrítményt, s amint a szénhidrát átjárta az izmait, újból a láncnak feszült. A rozsdás lakat g534-es gravírozása halkan megcsikordult, majd a fémkapocs elpattant, a nehéz láncszemek pedig csörömpölve a téglaágyazatra hullottak. A vaslemez ajtó résnyire nyílt, s mögötte a vaksötét helyett egy elfeledett ventilátor halk, fuldokló kattogása hallatszott.
Alinda nem tehetett róla, türelmetlensége elvakította. A lány felindulásból azonnal át akart préselődni a résen, mit sem törődve azzal, hogy mi várhatja odabent. Megelégelte a Kolónia lassú, fullasztó szabályait, a tehetetlen várakozást és a csendes sorvadást.
– Állj meg! – lépett elé a nagymama, és durván visszarántotta a lány karját. – Nem tanultál semmit? János is így rohant a vesztébe! A hálózat vakzónája nem jelent biztonságot, csak közelebb visz a pusztuláshoz.
– János halott, nagymama! – csattant fel Alinda, szemeiben vad harag izzott. – Te meg évtizedek óta csak félsz és emlékezel, miközben a szervezetünk lassan elkopik a pedálokon! Ha gépként élünk, miben különbözünk a szektor csavarjaitól? Én nem akarok végignézni, ahogy te is odaveszel a sötétben!
A lány kiszakította a karját az öregasszony szorításából, és teketória nélkül belökte a nehéz ajtót. Az új lakó döbbenten figyelte az egymásnak feszülő generációkat, miközben a résen át a huzat egy ismeretlen, porózus földszagot fújt az arcukba.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • az-uj-lako
  • janos-g534
  • nagymama

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.