2222 · Nagyóska
A döntés válaszútja
A gőzfüggöny mögött a szervizjárat hirtelen egy tágasabb, rozsdás csőcsomópontba torkollott. A lüktetés itt már nemcsak a fülekben zúgott, hanem a talpuk alatti vasrácsot is ritmikusan rezgette. Az új lakó megállt egy félig nyitott, nehéz acélrekesz előtt, majd megragadta a kart, s egyetlen határozott mozdulattal lefelé rántotta. A zár fémes csattanással rögzült a mögöttük lévő ajtóban – a visszaút végleg elzárult.
– Nincs visszalépés – mondta az új lakó élesen, dühét alig leplezve, ahogy a lezárt ajtót vizslatta. Alinda értetlenül kapta el a fejét, de a nagymama rátette a kezét a lány vállára.
– Hagyd, Alinda. Ez a rendszer nem enged hibázni, de minket már amúgy is kivetett magából – szólt az idős asszony. Hangjában a feszültség ellenére ott bujkált a régmúlt időkből maradt, makacs melegség. A falon elszíneződött feliratok jelölték a régi szektorok határait, míg a magasból a fojtogató napirend csengői szűrődtek le: a Kolónia odafönt épp most zárta a napi műszakot.
A szűk résen átlépve egy elhagyatott ellenőrzőfülkébe jutottak, ahol egy öreg terminál sárgásan pislákolt. A képernyőn a Kolónia kíméletlen számításai futottak: az életkor és az energiaveszteség adatai, amelyek világossá tették, mi vár azokra, akik már nem tudják hajtani a pedálokat. Alinda szeme tágra nyílt a döbbenettől.
– Ez lenne a sorsunk? Hogy egyszerű energiatartalékként végezzük? – kérdezte a lány, hangjában felcsillanó dühvel.
A nagymama óvatosan a kivilágított képernyőre tette a kezét, és egyetlen mozdulattal áramtalanította a konzolt. „Ez csak a gépek könyvelése, gyermekem” – mondta szilárdan. „A mi jövőnket az dönti el, merre lépünk tovább.” Azzal az L-szektor mélyébe vezető, sötét alagút felé intett.
– Nincs visszalépés – mondta az új lakó élesen, dühét alig leplezve, ahogy a lezárt ajtót vizslatta. Alinda értetlenül kapta el a fejét, de a nagymama rátette a kezét a lány vállára.
– Hagyd, Alinda. Ez a rendszer nem enged hibázni, de minket már amúgy is kivetett magából – szólt az idős asszony. Hangjában a feszültség ellenére ott bujkált a régmúlt időkből maradt, makacs melegség. A falon elszíneződött feliratok jelölték a régi szektorok határait, míg a magasból a fojtogató napirend csengői szűrődtek le: a Kolónia odafönt épp most zárta a napi műszakot.
A szűk résen átlépve egy elhagyatott ellenőrzőfülkébe jutottak, ahol egy öreg terminál sárgásan pislákolt. A képernyőn a Kolónia kíméletlen számításai futottak: az életkor és az energiaveszteség adatai, amelyek világossá tették, mi vár azokra, akik már nem tudják hajtani a pedálokat. Alinda szeme tágra nyílt a döbbenettől.
– Ez lenne a sorsunk? Hogy egyszerű energiatartalékként végezzük? – kérdezte a lány, hangjában felcsillanó dühvel.
A nagymama óvatosan a kivilágított képernyőre tette a kezét, és egyetlen mozdulattal áramtalanította a konzolt. „Ez csak a gépek könyvelése, gyermekem” – mondta szilárdan. „A mi jövőnket az dönti el, merre lépünk tovább.” Azzal az L-szektor mélyébe vezető, sötét alagút felé intett.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- alinda
- az-uj-lako
- nagymama
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.