Véget nem érő történet

2222 · Cső-Mária

A 2050 Előtti Ösvény

János szavaira Alinda és L656 is azonnal mozdult. A hideg, sárgás fények lassan halványodni kezdtek, mintha maguk a tartályok is lélegeznének, egyre rekedtesebben. A folyosó végéről érkező mechanikus zúgás felerősödött, egyre közelebb kúszott, jelezve, hogy a szellőztetőrendszer hatalmas szelepei valósággal bezárják a szektort. János előresietett, lámpája alig világította meg a rozsdás fémjáratokat.
– Erre! – suttogta, és egy alacsony, alig észrevehető nyíláshoz vezette őket, amelyet benőtt a por és a rég elfeledett gépek pókhálós árnyéka.
Alinda érezte, ahogy a vérnyomása az egekbe szökik. A 84-es alany képe beégett a retinájába, annak a parányi lénynek a sorsa, amely csak egy szám volt a rendszer számára. Most értette meg igazán, amit a nagymamája mesélt a kinti világról, a szabad életről, ami 2050 óta csak egyre halványabb emlék a kolónia falain belül. Ők is ilyenek, a generációk, akik beleszülettek ebbe a fogságba, az Őrszemek által tervezett, öröklött életbe. Mindannyian csak energiatermelő alkatrészek, amiket bármikor újrahasznosíthatnak, ha nem felelnek meg. Ez a gondolat metsző fájdalomként hatolt át rajta.
L656 alig tudott lépést tartani Jánossal, akinek mozdulataiban meglepő fürgeség és céltudatosság rejtőzött. A férfi a nyílásba bújt, majd Alinda felé intett. A lány mély levegőt vett, és követte, érezve, ahogy a fém hidege végigsimít a bőrén. A folyosó mögött hallható morajlás lassan elhalkult, ahogy beljebb csúsztak az elfeledett járatok sötétjébe, ahol a levegő nehéz és mozdulatlan volt, tele a penész és a rozsda szagával. János a zsebéből egy apró, elmosódott térképet húzott elő, amelyen halványan, kézzel rajzolt vonalak mutatták az utat.
– Innen már biztonságosabb – mondta János, hangja alig hallható suttogás volt. – Ezek a folyosók már a Kolónia építésének kezdetén léteztek, 2050 előtt. Ezekre már nem terjed ki a mindennapos felügyelet. Alinda megborzongott. „2050 előtt.” Ez volt az a határ, ami elválasztotta a mesét a valóságtól, a szabad emléket az örökös rablástól. A titkos járatok pedig nem csak a falakban húzódtak, hanem az időben is, egy olyan korszakba, amikor az emberek még valóban emberek lehettek.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • janos-g534
  • l656

Helyszín

  • elfeledett-jaratok
  • l-lako-szektor

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • janos-g534
  • l656

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.