VIP-kártya és a katasztrófa előszele

Máté még másodpercekig meredten bámulta a kezében lévő, aranyozott szélű plasztikot, mintha azt latolgatná, vajon jár-e a VIP-tagsághoz ingyen kézműves sör a belvárosban, de a feszült csendet egy katonás üvöltés robbantotta szét a feje felett. Fekete Zoltán viharzott le a lépcsőn, sarkában egy sárga mellényes, gyanakvóan szimatoló katasztrófavédelmi ellenőrrel, aki úgy méregette a folyosón felhalmozott muskátlis ládákat és Karesz kidobott gitáros dobozait, mintha egy időzített bombát vizsgálna.
„Azonnali életveszély! Ez nem társasház, ez egy gyújtósnak előkészített máglyarakás!” – dörögte a hivatalnok, miközben drámai mozdulattal jegyzetelt a vágólapjára, megállapítva, hogy a pincei gázszag és a zárlatos villanyórák miatt a kilakoltatás reális forgatókönyv. Fekete úr arca a dühkitöréstől a legszebb mélyvörös árnyalatot öltötte, és a folyosói rendetlenséget látva azonnal lincshangulatot hirdetett az elszámoltatható lakók ellen.
Mielőtt Enci elosonhatott volna a lépcsőfordulóból a fenyegető káosz elől, a semmiből előlépett Dr. Balog Henrik. Az ügyvéd öltönye olyan makulátlanul simult rá a fojtogató folyosói hőségben is, mintha saját mikroklímája lenne. Léptei nem adtak hangot, de jéghideg, elegáns jelenléte azonnal a sarokba szorította a megrettent lányt a poros leander mellett.
„Kedves Enikő,” suttogta Balog olyan selymes hangon, ami mögött tisztán hallatszott a végrehajtói kalapács koppanása. „A hatóság napokon belül lakatlanná nyilváníthatja a házat. Magának a hitele miatt nincs tartaléka egy kényszerfelújításra. Van egy kíméletlen, de tiszta ajánlatom. Írja alá ezt a papírt, adja át a tulajdonjogot, és én garantálom, hogy bérlőként maradhat.”
Enci érezte, hogy a torkában dobog a szíve a kiszolgáltatottságtól. Máté a talált klubkártyát szorongatva hátrált a falig az üvöltöző közös képviselő elől, miközben a második emeleten Varga Nóra ajtaja mögül fojtott, zaklatott zokogás hallatszott.