Vibráló kék fényben

A kapualjban vibráló kék fény éles kontúrokat rajzolt a felszálló gőzfelhőkre. Dr. Szabó András dühösen rántotta meg a földszinti magánrendelője kilincsét, és az ajtónak dőlve, fojtott szitkozódások közepette figyelte a kék villogót. A tartozásai miatti állandó feszültség most a torkában lüktetett; attól tartott, a rendőrök nem a pincében terjengő gázszag vagy a csőtörés miatt jöttek, hanem az ő eltitkolt dolgaiért. Fentebb, a folyosó korlátjára támaszkodva Dr. Bordás András mérnök-pedagógus kiabált le dühösen a gőzbe, hangjában a régi világ tekintélyével. „A váltóárammal sincsenek tisztában, hát még a renddel! Bezzeg mikor még háromhatvan volt a kenyér, nem villogott a rendőrség minden csőtörésnél!” – morogta, és mérgében visszavonult a lakásába.
Kelemen Dániel a második emeleti gang sötétjében állt, arca sápadtan derengett a telefonja kijelzőjének fényében. A kezében tartott készülék halk rezgéssel újabb üzenetet jelzett egy ismeretlen számról: „A tegnap esti fájlok már a külső szerveren vannak. Késő visszavonni.” Dánielnek elakadt a lélegzete. A tegnap éjjeli titkos döntése – amikor elküldte azt a bizonyos titkosított adathalmazt, hogy kitörjön a mókuskerékből – most visszavonhatatlanul rászakadt. Úgy érezte, a kapu előtt álló rendőrautó szirénája egyenesen neki szól.
Mellette, a szomszéd ajtó réséből Bezeredi Melinda leste a folyosót, tágra nyílt, rémült szemekkel. Amikor Dániel telefonja felvillant, a lány ijedten húzódott vissza, mintha maga a fény is fizikai veszélyt jelentene rá. A ház lakói megbénultan figyelték egymást, miközben a hatóság léptei már visszhangzottak a nedves kapualjban.