Vészhelyzeti jegyzőkönyv

A szuterénből feláramló feszültség a földszinti kapualjban csúcsosodott ki, ahol két egyenruhás katasztrófavédelmi ellenőr várakozott szigorú arccal. Fekete Zoltán görcsösen szorongatta a társasházi dossziét, miközben a főellenőr nyers hangon ismertette a rendkívüli vizsgálat eredményét: a lakossági bejelentés nyomán feltárt elektromos szabotázs és a pincei gázszag miatt az épület állapota közvetlen életveszélyesnek minősül.
– Negyvennyolc órát kapott a társasház – jelentette ki a tisztviselő, s szavai keményen visszhangzottak a lépcsőház falain. – Vagy elindítják az azonnali kényszerfelújítást a rendkívüli alappal, vagy péntek reggel lepecsételjük a kaput, és az épületet lakatlanná nyilvánítjuk.
Enci összerezzent a másodikon, amikor meghallotta Zoltán elcsukló válaszát. Szorosan Bálint karjába kapaszkodott, aki némán, izzadó tenyérrel próbált egy sárgult barna borítékot a kabátja belső zsebébe süllyeszteni. A folyosó árnyékából ekkor dr. Balog Henrik lépett elő. Az ügyvéd ajkán halvány, hűvös mosoly bujkált: a csillagászati összegű kényszerbefizetés terhe pontosan az a csapda volt, amelyre türelmesen várt. Tudta, hogy a megszorult lakók többsége képtelen lesz előteremteni a ráeső milliót, és kénytelenek lesznek áron alul megválni az otthonuktól.
Dániel a lépcsőforduló homályában megtorpant. A kezében lévő kijelző újból felvillant egy fenyegető üzenettel, miközben odalent Zoltán kétségbeesetten próbálta meggyőzni a hatóság embereit. A ház felett elindult az óra visszaszámlálása.