Veszélyhelyzet a kapualjban

A lincshangulat közepette hirtelen villogó kék fények szűrődtek be a kapualj üvegén keresztül. Nem a várva várt villanyszerelő gyorsszolgálat érkezett meg: a katasztrófavédelem és az építésügyi hatóság egyenruhás ellenőrei vonultak be a koromsötét lépcsőházba, nagy teljesítményű zseblámpáik sugaraival pásztázva a málló vakolatot. A szomszédos házból tett gázszagra és az égett szigetelés szagára tett lakossági bejelentés miatt a hatóság szúrópróbaszerű ellenőrzést rendelt el.
Fekete Zoltán, aki eddig a házirend passzusait próbálta fejből idézni a sötétben, most sápadtan, izzadó homlokkal lépett az egyenruhások elé. A hatósági szakértő nem teketóriázott: miután megnézte a kiégett főkapcsolót és megérezte a szuterén felől szivárgó szagot, szárazon firkálni kezdett a csíptetős mappájába.
„Közvetlen életveszély” – hangzott el a megfellebbezhetetlen ítélet. A tiszt Fekete Zoltán orra alá nyomta a jegyzőkönyvet: a társasháznak negyvennyolc órája van elindítani egy csillagászati összegű kényszerfelújítást, különben az épületet azonnali hatállyal lakatlanná nyilvánítják, és a lakókat kilakoltatják.
A lépcsőházban halálos csend támadt. Dr. Bordás András rémülten kapaszkodott a korlátba, míg Kerekes Lívia a sötétben a táskáját szorongatta. A lépcsőforduló árnyékában Dr. Balog Henrik halk, elégedett mosolyra húzta a száját – a kényszerárverező ügyvéd pontosan tudta, hogy a lakók többsége képtelen lesz kifizetni a ráeső milliós tételt. Bálint gyomra görcsbe rándult: a veszélyhelyzet nemcsak a tetőt vette el a fejük felől, de az összes eltemetett titkot is a felszínre lökte.