Végzés a lépcsőfordulóban

Dániel a sötét szobában remegő ujjakkal nyúlt a billentyűzethez. A monitort elárasztó zöldes fényben újra megjelent a számsor, és vele együtt feltámadt a tegnap éjszakai döntés bénító emléke. Az a titkos adatcsomag, amit tegnap este névtelenül továbbított a hálózaton, most zsarolási alappá vált – és a belső IP-cím bizonyította, hogy a fenyegető nem a külvilágból, hanem a ház falai közül figyel. Kényszeresen ellenőrizte a telefonja titkosított értesítéseit, miközben a szíve a torkában dobogott, rettegve attól, hogy a lépcsőházi káosz mögött az ő lelepleződése áll.
Kint a lépcsőházban megfagyott a levegő. Tormai főtörzs súlyos csizmái alatt megreccsent a kőlap, ahogy megállt Dr. Balog Henrik előtt. A pecsétes mappa borítólapja alól egy hivatalos idézés sarka lógott ki. Fekete Zoltán megrökönyödve hátrált egy lépést, miközben a pincelejáró felől felszivárgó, kellemetlenül szúrós gázszag finoman megülte a félhomályos fordulót.
– Ügyvéd úr, épp önhöz igyekeztem – vágta el Tormai a feszült csendet, miközben tekintete átsiklott a sápadt Bálintra és a szuterén kapujában szorongó Székely Ricsire.
Székely Ricsi ösztönösen visszahúzódott az árnyékba. Tudta, ha a főtörzs most lecsap Balog akciójára, a tegnap esti elintézetlen ügyek és a szuterén titkai is felszínre kerülnek. Balog Henrik állkapcsa megfeszült, a magabiztos gőg egyetlen másodperc alatt váltott tiszta paranoiává.