Váratlan áramszünet

Bálint lélegzete is elakadt Fekete fenyegető szavaitól. Érezte, ahogy a vér a halántékában lüktet, a döntés súlya egyre inkább összenyomja. Fekete majdnem rátörte az ajtót, a hatóságok emlegetése hideg zuhanyként hatott. Erika arcán a kétségbeesés tükröződött, a csecsemő mocorgott a karjában. A doki ravasz vigyora csak olaj volt a tűzre.
Ahogy Bálint kinyitotta volna a száját, egy mély, tompa dörej rázta meg az épületet. A fények vibrálni kezdtek, majd egy pillanatra kialudtak. A folyosó, a rendelő, az egész emelet sötétségbe borult. Csak a külső ablakokon át beszűrődő halvány utca fények törtek be, misztikus árnyékokat vetve.
Fekete Zoltán dörömbölése azonnal abbamaradt. „Mi a fene?!” – hallatszott a hangja, most már meglepetten is. Odabent Dr. Szabó is megtorpant, zsaroló mosolya lehervadt. Erika felsírt, a sötétben még jobban megrettenve. A csecsemő is felnyögött.
A sötétség azonban nem hozott csendet. Alig, hogy kialudtak a fények, az első emelet végéről Tibor bá morgós hangja hallatszott: „Na, már megint! Mondtam én, hogy az a nyomorult Karesz előbb-utóbb szétveri a hálózatot!” A mondat végén egy halk csattanás hallatszott. Több ajtó kinyílt, a lakók arcai sziluettként jelentek meg. Dániel, a folyosó másik végén, kezével tapogatózva próbált tájékozódni, arca meggyötörten. A tegnap esti üzenet súlya, a mostani káosz – mindez túl sok volt.
Az áramszünet váratlan pánikot keltett. Bálint érezte, ahogy a feszültség új szintre hág. Ez a technikai hiba nem oldotta meg a problémáját, hanem újabb réteggel nehezítette. A sötétség, a lakók feszült figyelme, és egy ismeretlen eredetű dübörgés is körbevette. Fekete idegesen motyogott az ajtó előtt, a kulcscsomóján csörömpölt, de a belépési rendszer felmondhatta a szolgálatot. Bálintnak villámgyorsan kellett dönteni, nemcsak a zsarolás, hanem a kaotikus helyzet miatt is.