Szövetség a lépcsőfordulóban

Balog Henrik meg sem várta, hogy Nóra mögött kattanjon a zár. Hűvös eleganciával fordult vissza a lépcsőfordulóban várakozó Fekete Zoltán felé, aki feszülten szorongatta a jegyzőkönyvét.
– Zoltán, látom, precízen vezeti az adminisztrációt – jegyezte meg az ügyvéd halk, tárgyilagos hangon, miközben lejjebb lépett egy lépcsőfokot. – De a számok, amikkel dolgozik, sajnos elavultak. A tető és a gépészet állapota halaszthatatlan beavatkozást igényel.
Fekete Zoltán bizonytalanul igazított egyet a szemüvegén.
– A közgyűlésen már átbeszéltük... A lakók többsége egyszerűen nem bírna ki most egy újabb emelést.
– A jogszabályok egyértelműek – vágott közbe Balog Henrik, s árnyéknyi mosoly sem látszott a száján. – Ha most megduplázzuk a felújítási alap hozzájárulását, a ház jogilag védetté válik. Aki pedig képtelen fizetni, annak a tulajdoni hányada fedezetet nyújt. Én személyesen vállalom a hátralékok behajtásának teljes jogi képviseletét. Díjmentesen.
A közös képviselő szeme felcsillant az ingyenes jogi segítség lehetőségén, miközben a harmadik emelet felől nyikordult a lépcsőház ajtaja. Máté lépett ki a folyosóra, kezében egy köteg bontatlan sárga csekkel; arca nyúzott volt a törlesztőfejlesztések miatti állandó szorongástól.
– Probléma van, Zoltán? – kérdezte Máté halkan, megérezve a levegőben feszülő nehéz csendet.
Balog Henrik lassan felé fordult, kimérten végigmérte a fiatalembert, majd hideg kimértséggel megszólalt:
– Semmi gond, Máté. Csak a ház pénzügyi jövőjét biztosítjuk. Bízom benne, hogy az elszabadult lakáshitele mellett jut majd keret a megemelt közös költségre is.