Súlyos szavak a kapualjban

Bálint alig tette meg az első lépéseket a földszint felé Mátéval, amikor nehéz csizmák zaja verte fel a lépcsőház csendjét. A kapualjból Fekete Zoltán lépett elő, nyomában a katasztrófavédelem és az építésügyi hatóság két sárga mellényes felügyelőjével. Az egyik tisztviselő kezében vaskos iratgyűjtő feszült, miközben a pincerendszer felől szivárgó tompa gázszagra és a falakból kiálló, megperzselődött vezetékkötegekre mutatott.
Zoltán arca mészfehérré vált, amikor a főfelügyelő megállt a földszinti fordulóban, és hangosan felolvasta a szúrópróbaszerű ellenőrzés eredményét. A szomszédos házból érkezett lakossági bejelentés nyomán végzett vizsgálat lesújtó megállapításra jutott: az elektromos hálózat túlterheltsége és a szuterén állapota miatt az épület közvetlen életveszélyt jelent.
Dr. Balog Henrik hűvös léptekkel ereszkedett le az emeleti irodájából. Bár igyekezett megőrizni jéghideg eleganciáját, szeme sarkában halvány rezdülés árulta el a feszültséget. A hatóság képviselője nem hagyott egérutat: két kemény opciót szegezett Zoltánnak. A társasháznak vagy azonnal el kell indítania egy csillagászati összegű kényszerfelújítást a rendkívüli alappal, vagy a hatóság napokon belül lakatlanná nyilvánítja a házat, és elrendeli a teljes kilakoltatást.
A szuterén lépcsőjénél álló Székely Ricsi riadtan húzta beljebb a csempészett áruval teli kartonokat, miközben Tormai főtörzs kimérten figyelte a fejleményeket. Zoltán keze remegett a jegyzőkönyv felett – Balog kezesi megállapodása ellenére a lakók jövője egyetlen pillanat alatt a szakadék szélére sodródott.