Sárga értesítő a kaputelefon alatt

Molnár Máté térdei majdnem megrogytak, ahogy befordult a Vászoly utca 6. nehéz, üvegezett bejárati ajtaján. A másodállásban letekert futárműszak és a junior IT-s feladatai teljesen kimerítették; a kabátjából még mindig a hideg eső meg a csomagszállító dobozok ázott kartonszaga áradt. A harmadikon várta a félkész lakás, a felújítás pora és Bianka, aki egyre aggódóbban figyelte az egekbe szökő törlesztőrészleteket.
A postaládák előtt éppen a sárga egyenruhás postás pakolta a küldeményeket. Amikor megpillantotta a fiút, nem a szokásos reklámújságokat nyújtotta felé, hanem egy piros csíkos, tértivevényes borítékot emelt ki a táskájából. „Máté, pont jókor jössz, ezt alá kell írnod!” – szólt a postás, miközben a digitális aláírópadot és a tollat nyújtotta.
Máté keze megremegett, ahogy meglátta a feladót: a hitelező bank központi követeléskezelője állt a téglalap alakú ablakos borítékon. Az elszabadult kamatok és az elmaradt törlesztők egyetlen hideg zuhanyként zúdultak a nyakába. Az ujjai rászorultak a golyóstollra, miközben a nevét skiccelte a kijelzőre, tudva, hogy ez a levél végleg felborítja a törékeny családi költségvetést.
A lift halk csikordulással állt meg a földszinten, és a nyíló ajtóból dr. Balog Henrik lépett ki. A kényszerárverező ügyvéd tökéletesen vasalt öltönyében egy pillanatra megtorpant. Szeme élesen, ragadozó pontossággal mérte fel a szituációt: a hivatalos stemplivel ellátott banki levelet, Máté elfehéredő arcát és a csuklóján megránduló görcsöt. Balog nem szólt semmit, csupán egy jéghideg, kimért bicentéssel köszönt, de a tekintetében ott lapult a tapasztalt ingatlancápa csendes számítása.
Ugyanekkor a szuterén lépcsője felől Székely Ricsi toppant be, karján egy karton import energiaitallal. A bájgúnár csempész azonnal megérezte a feszültséget. „Ne csüggedj, Máté komám, ha nagyon megszorultál, hozok fel neked egy jó adag osztrák kávét féláron, az legalább ébren tart a küzdelemben!” – lapogatta meg a fiú vállát Ricsi a tőle megszokott szomszédosi szolidaritással, próbálva elütni az élét a fojtogató pillanatnak.
Máté a kabátzsebébe süllyesztette a súlyos levelet. Balog ügyvéd eltűnt az utcai ajtó mögött, Ricsi fütyörészve indult a lift felé, a fiú pedig ott maradt a hideg linóleumon, rettegve attól a pillanattól, amikor a harmadik emeleten fel kell nyitnia a borítékot Bianka előtt.