Reccsenő parketta a földszinti kémlelőnyílás mögött

Erzsi néni az első emeleti ajtó mögött állt, elmaradhatatlan otthonkájában, ujját halkan a sárgaréz kémlelőnyílás peremének feszítve. A Vászoly utca 6. lépcsőházában minden apró nesznek saját súlya volt, és ő pontosan tudta, mikor válik a megszokott lépcsőházi neszezés fojtogató gyanúvá. Odalent, a szuterén homályában folyt az elfojtott duruzsolás, de a linóleum finom rezgéseiből az idős asszony tévedhetetlenül megérezte: a baj nem alulról gyökerezik, hanem az emeletek közötti feszültségből táplálkozik.
A szuterén folyosóján Dániel görcsösen szorította össze a markát. Dezső bá nyugtató szavai, bár olyan szelíden hullottak rá, mint a vasárnapi pogácsa illata a huzatos folyosón, most kevésnek bizonyultak. A zsaroló üzenet villódzó betűi ott lebegtek a férfi szeme előtt, miközben Lívia fojtott lélegzete és Ricsi dobozai között szinte megállt a levegő. Dr. Szabó András idegesen megköszörülte a torkát, zsebében csörrenő kulccsal jelezve türelmetlenségét, hiszen a földszinti rendelőjében felhalmozott kártyaadósságok árnyéka őt is a falhoz szorította.
„Mielőtt bárki ostobaságot tenne,” szólalt meg Lívia rekedtes, megtört hangon, „gondoljunk arra, mi történik, ha Balog Henrik tudomást szerez erről. Az az ember nem tárgyal. Az az ember elárverez mindent, a fejünk felül a tetőt is.” A 10-es lakás hideg tekintetű ügyvédjének neve úgy lebegett a szuterén dohos levegőjében, mint egy végrehajtási végzés hideg pecsétje. Marietta jövője forgott kockán, és ez a gondolat keményebbé tette az ápolónő tekintetét, mint valaha.
Várkonyi Gábor, aki a lépcsőforduló vakfoltjában állva élvezte a dráma minden egyes felvonását, halk, gúnyos kuncogást bocsátott útjára. A színész imádta az elfojtott tragédiákat, a falak mögött készülő viharokat, s most különösen élvezte, hogy a szereplők vakon bolyonganak a saját csapdáikban. Egy teátrális, kimért lépéssel beljebb húzódott az árnyékba, nehogy leleplezze jelenlétét, miközben fejében már formálta a következő névtelen mondatokat, melyeket Dánielnek szánt.
Odafent az első emeleten Erzsi néni lassan elengedte a kukucskálót. Régi könyvelői agya precízen rakta össze a mozaikdarabkákat: a csöndes szuteréni tanácskozást, Dr. Szabó sápadt arcát és Dániel megtört tartását. Bár a közös képviselővel való örökös csatározásai elszívták az energiája részét, a ház lakói iránti szigorú, mégis gondoskodó felelősségérzete most cselekvésre sarkallta. Nem hagyhatta, hogy a Vászoly utca 6. rendje végleg felbomoljon a falak között rohadó titkok miatt.