Vászoly utca 6 · Molnár Ildikó
R = U/I, avagy az apokalipszis képlete
A hallgatás az ultimátum után olyan mélyre szállt, hogy szinte hallani lehetett, ahogy a lakók fejében a fogaskerekek egyszerre kattannak. Ez már nem az a megszokott „ki hagyta nyitva a kaput” szintű vita volt, ez sokkal inkább a „hol fogunk aludni holnap éjszaka” pánik előszobája. Dr. Balog Henrik mosolya, ami eddig csak egy halvány káröröm volt, most diadalmas vigyorrá szélesedett, mintha a ház pusztulása is egy előre megírt, jól fizető forgatókönyv része lenne az ő irodájában.
Fekete Zoltán, akinek szabálykövető lelke eddig minden katasztrófától megóvta a társasházat – vagy legalábbis ő így gondolta –, most úgy remegett, mint egy frissen szárított lepedő a viharban. Kétségbeesetten keresett volna valami rendeletet, valami mellékelt szabályzatot, amire hivatkozhat, de a „lakhatatlanná nyilvánítjuk” fordulat a legvastagabb jogi könyvben sem volt a kedvenc paragrafusai között. Bálint, aki még mindig Erzsi néni mellett állt, legszívesebben Balog ügyvéd nyakának ugrott volna, de a hatóságiak jéghideg tekintete még őt is megbénította.
Éppen ebben a kollektív bénultságban, amikor a ház, mint egyetlen, nagy szervezet, kétségbeesetten próbált levegőhöz jutni, Dr. Bordás András, aki eddig csak szemlélte a katasztrófát a második emeletről, felköhögött. „R = U/I!” – dörögte, mintha ez az egyetlen mondat azonnal megoldaná a gázszivárgás és a túlterhelt hálózat minden problémáját. „Ha Nikola Tesla nem intézett volna nekünk váltóáramot, ma meg lennénk lőve!” A hatóságiak értetlenül pillantottak egymásra, a lakók pedig még ijedtebben, hiszen egy pillanatra azt hitték, az öreg professzor végleg elment az eszétől. De ő csak a fizika alapjait próbálta elmagyarázni, mint annyiszor, miközben a szuterénből érkező gázszagról és az extrém terhelésről szólt a vita. A ház, egy ritka intelligens pillanatában, csak kapkodta a levegőt, és nem tudta eldönteni, hogy nevethetne-e vagy sírhatna az abszurditáson.
Dániel ujjai még mindig görcsösen szorították Nóra medálját, ami most valahogy még súlyosabbnak tűnt a tenyerében. A telefonja visszaszámlálója, amely eddig az egyetlen, személyes rémálma volt, most eltörpült a közös, mindent elsöprő katasztrófa mellett. De a fenyegetés nem csak fizikai volt. Lent, a postás kezéből Molnár Máténak átadott banki felszólítás villámgyorsan átsuhant dr. Balog Henrik hideg, számító tekintetén. Máté, aki eddig csak a falak vakolatát bámulta bénultan, most hirtelen a saját jövőjét látta összeomlani a lába előtt, mintha a hatósági ultimátum csak a felvezetés lett volna a személyes csődjéhez. Ahogy Máté reszkető kézzel próbálta elrejteni a borítékot, szinte belebotlott Varga Nóraba, aki éppen egy gyógyszeres dobozt próbált diszkréten a zsebébe csúsztatni, mintha a ház nem lenne tele figyelő szempárokkal. A titkok a levegőben lógó gázszaggal keveredtek, és a feszültség tovább nőtt. A ház ekkor valóban ritka intelligens pillanatait élte – felismerte a kollektív kétségbeesésben rejlő, újabb zsarolási potenciált.
Fekete Zoltán, akinek szabálykövető lelke eddig minden katasztrófától megóvta a társasházat – vagy legalábbis ő így gondolta –, most úgy remegett, mint egy frissen szárított lepedő a viharban. Kétségbeesetten keresett volna valami rendeletet, valami mellékelt szabályzatot, amire hivatkozhat, de a „lakhatatlanná nyilvánítjuk” fordulat a legvastagabb jogi könyvben sem volt a kedvenc paragrafusai között. Bálint, aki még mindig Erzsi néni mellett állt, legszívesebben Balog ügyvéd nyakának ugrott volna, de a hatóságiak jéghideg tekintete még őt is megbénította.
Éppen ebben a kollektív bénultságban, amikor a ház, mint egyetlen, nagy szervezet, kétségbeesetten próbált levegőhöz jutni, Dr. Bordás András, aki eddig csak szemlélte a katasztrófát a második emeletről, felköhögött. „R = U/I!” – dörögte, mintha ez az egyetlen mondat azonnal megoldaná a gázszivárgás és a túlterhelt hálózat minden problémáját. „Ha Nikola Tesla nem intézett volna nekünk váltóáramot, ma meg lennénk lőve!” A hatóságiak értetlenül pillantottak egymásra, a lakók pedig még ijedtebben, hiszen egy pillanatra azt hitték, az öreg professzor végleg elment az eszétől. De ő csak a fizika alapjait próbálta elmagyarázni, mint annyiszor, miközben a szuterénből érkező gázszagról és az extrém terhelésről szólt a vita. A ház, egy ritka intelligens pillanatában, csak kapkodta a levegőt, és nem tudta eldönteni, hogy nevethetne-e vagy sírhatna az abszurditáson.
Dániel ujjai még mindig görcsösen szorították Nóra medálját, ami most valahogy még súlyosabbnak tűnt a tenyerében. A telefonja visszaszámlálója, amely eddig az egyetlen, személyes rémálma volt, most eltörpült a közös, mindent elsöprő katasztrófa mellett. De a fenyegetés nem csak fizikai volt. Lent, a postás kezéből Molnár Máténak átadott banki felszólítás villámgyorsan átsuhant dr. Balog Henrik hideg, számító tekintetén. Máté, aki eddig csak a falak vakolatát bámulta bénultan, most hirtelen a saját jövőjét látta összeomlani a lába előtt, mintha a hatósági ultimátum csak a felvezetés lett volna a személyes csődjéhez. Ahogy Máté reszkető kézzel próbálta elrejteni a borítékot, szinte belebotlott Varga Nóraba, aki éppen egy gyógyszeres dobozt próbált diszkréten a zsebébe csúsztatni, mintha a ház nem lenne tele figyelő szempárokkal. A titkok a levegőben lógó gázszaggal keveredtek, és a feszültség tovább nőtt. A ház ekkor valóban ritka intelligens pillanatait élte – felismerte a kollektív kétségbeesésben rejlő, újabb zsarolási potenciált.
Ebben a részben
Szereplők
- balint
- dr-balog-henrik
- dr-bordas-andras
- fekete-zoltan
- kelemen-daniel
- molnar-mate
- varga-nora
- vincze-erzsebet-erzsi-neni
Helyszín
- vaszoly-utca-6-1-2-emeleti-folyoso
- vaszoly-utca-6-1-2-emeleti-lepcsohaz
- vaszoly-utca-6-1-emelet
Előző jelenet szereplői
- balint
- dr-balog-henrik
- fekete-zoltan
- kelemen-daniel
- molnar-mate
- varga-nora
- vincze-erzsebet-erzsi-neni
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.