Pislákoló neonfény a szuterén torkában

A vibrating neoncső sercegése töltötte be a fordulót, mint valami idegesítő, túlméretezett szúnyog hívóhangja. Erzsi néni a korlátra támaszkodva, mint egy lakótelepi főinkvizítor, elégedett pillantással méregette az első emelet és a szuterén közötti patthelyzetet. A panelházak iratlan törvényei szerint semmi sem maradhatott sokáig rejtve, főleg ha az embernek volt pótkulcsa a villanyóraszekrényhez.
Várkonyi Gábor, a színházi rutin minden megmaradt morzsáját összeszedve, elfojtott egy teátrális köhögést, és igyekezett úgy tenni, mintha a nyirkos szuterénlépcsőn guggolás csupán egy mélyreható karaktertanulmány része lenne. Ujjai közt a névtelenséget biztosító gombos telefon úgy lapult a kabátzsebben, mint egy terhelő bizonyíték, amit a hirtelen világosság pőrére vetkőztetett.
Dezső bá a feszültség kellős közepén sem feledkezett meg az illendőségről: gáláns mozdulattal megigazította kalapját a vakító neonfényben, és finoman Dániel elé lépett, mintha a megtört fiatalembert próbálná óvni a fojtogató tekintetektől. A nyugdíjas grafikus szeme sarokból pontosan látta a villanásnyi pánikot a jelenlévők arcán, és a tőle megszokott szomszédi diplomatizmussal próbálta elsimítani a helyzet élét.
Dr. Szabó András remegő kézzel törölgette az izzadságot a homlokáról, miközben a lépcsőforduló árnyai felé pislogott. A magánrendelőjéből kiszivárgó recepttömbök és a törleszthetetlen kártyaadósságok réme hirtelen túlságosan is közelinek tűnt; a háziorvos pontosan tudta, ha ez a gombolyag kibogozódik, a tizedik emeleti ügyvéd úr jéghideg eleganciával fogja elárverezni még a fonendoszkópját is.
Kerekes Lívia hűvös, kimért tartással állta a sarat. A kórházi ápolónő nem engedhette meg magának a gyengeség legkisebb jelét sem: a lánya egyetemi jövője forgott kockán, és a receptköteles nyugtatókkal való sakkozás most egy hajszálon függött. Dániel eközben meredten bámulta Várkonyi zsebét; a digitális zsarolás szörnyű köde lassan oszlani kezdett, ahogy megértette, a fülkéből indított, torzított hangú hívások mögött talán nem egy profi hacker, hanem egy túlbuzgó színházi epizodista áll.
Odafenn Erzsi néni megköszörülte a torkát, a hangja pedig végigvisszhangzott a szűk betonkalitkán. „A közös áramot nem éjszakai sutyorogásra találta ki a társasház” – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, jelezve, hogy a Vászoly utca 6.-ban a házmesteri bürokrácia és a lakótelepi pletykagépezet hamarosan benyújtja a számlát a sötétben bujkálóknak.