Mérgezett tekintetek a második emeleten

A lakásból kiszűrődő csecsemősírás ütemes, éles tőrdöfésekként hasított Bálint koponyájába. Erika fáradtan próbálta csillapítani a gyermeket a szűk szobában, de a férfi hallani sem akarta a nyűgös hangokat. A biztonsági őr vállai feszültek, öklei fehéredésig szorultak az ajtófélfának feszülve, ahogy a félhomályos lépcsőház felé pillantott. Macsó büszkesége és megtépázott önbecsülése fuldokolt abban a tehetetlen dühben, ami órák óta fojtogatta.
A második emeleti folyosón kartondobozok és táskák sorakoztak. Enci határozott mozgatással pakolta át az utolsó holmijait Varga Nóra ajtaján túlra, ahol Nóra és barátnője, Erzsébet segédkeztek neki. Bálintot teljesen elvakította a gyanakvás és a megalázottság: Enci nemhogy nem hagyta el a tömböt, de éppen a lépcsőház legzárkózottabb, legfüggetlenebb nőtriójához bútorozott be. Az a tudat, hogy a volt párja egy karnyújtásnyira éli tovább az életét, fittyet hányva rá, elviselhetetlenül fájt a férfinak.
Bálint ahelyett, hogy visszalépett volna a saját ajtaján belülre, lassú, nehéz léptekkel indult el a korlát mellett. Egyenruhájának fekete szövete súlyos fenyegetésként nehezedett a térre, de a szemeiben nem erő, hanem egy elkeseredett, sarokba szorított vad riadtsága vibrált. Hangosan köszörülte a torkát, és provokatív, gúnyos megjegyzést dobott a nyitott ajtó felé, hátha kicsikarhat legalább egy veszekedést, egyetlen érzelmi reakciót Enciből.
Az első emeleti lépcsőforduló mélyéből Vincze Erzsébet néni figyelte a jelenetet. Az idős asszony, aki évtizedek óta tartotta rajta a szemét a ház minden rezdülésén, pontosan látta Bálint páváskodása mögött a pusztító bizonytalanságot. Erzsi néni jól tudta, milyen mélyre nyúlnak a gyökerek ebben a házban, és sejtetni engedte, hogy a biztonsági őr látszólagos keménysége kártyavárként fog összeomlani, ha nem a saját háza táján tesz rendet.
Enci azonban fel sem nézett. Egyetlen szó nélkül lépett át a küszöbön, majd Nóra egy hűvös, kimért mozdulattal rázárta az ajtót a leselkedő férfira. A zár fémes kattanása visszhangot vert a nyirkos falak között. Bálint ott maradt a folyosó közepén, egyedül a saját mérgezett féltékenységével és a háta mögül felhangzó, szűnni nem akaró gyermeksírással.