Megremegett léptek a koromfekete csendben

Bálint lassan engedte le a telefont, mintha a készülék hirtelen több mázsássá vált volna a kezében. Erika sírástól elfúló hangja még ott visszhangzott a fülében, éles kontrasztot alkotva a lépcsőházat megülő, fojtogató füsttel és a szomszédok türelmetlen morajával. A férfi mellkasára mázsás súly nehezedett: a könnyelmű irodai flört, amely eddig csupán a szürke munkanapok menedékének tűnt, egyetlen kétségbeesett mondattal vált visszafordíthatatlan valósággá.
Enci nem mozdult, de a tekintete szinte égette Bálint arcát a félhomályban. A nő pontosan ismerte párja minden apró rezdülését; látta a megmerevedő vállakat, a hideg verejtéktől csillogó homlokot és az elakadó lélegzetet. A szociális gondozóként megszerzett éles ösztönével megérezte, hogy ez a hívás nem a biztonsági szolgálat szokásos éjszakai beosztásáról szólt. A gyanakvás mérgező cseppként hullott az amúgy is törékeny bizalomra.
Pár lépéssel odébb Szabó Gábor nehezen, szakaszosan szedte a levegőt, miközben a korlát hideg vasába kapaszkodott. Az autószerelő fejében nem Bálint drámája, hanem a megperzselt vezetékek és a kiégett biztosítékok képe kísértett. Az elszabadult törlesztőrészletek és az üresen kongó műhely mellett egy újabb váratlan folyosói kiadás maga lett volna a teljes anyagi csőd. Gábor szeme előtt a családi lecsúszás réme lebegett, s a szorongástól elszoruló torka szinte jobban fojtogatta, mint a Karesz ajtajából szivárgó korom.
Kelemen Dániel a falhoz lapulva, szinte láthatatlanná válva figyelte a jelenetet. A kulcstartóját oly erősen szorította a tenyerében, hogy a fém élei belevágtak a bőrébe. Bálint hirtelen összeomlása felkavaró tükröt tartott elé: a tegnap éjszaka meghozott titkos döntése, amellyel ki akart törni a kiüresedett, képernyők előtt zajló életéből, most még félelmetesebbnek tűnt. Látta, milyen pusztító ereje van annak, amikor az elfojtott titkok áttörik a hallgatás falát.
Erzsi néni zseblámpájának fénynyalábja lassan elmozdult a linóleumról, s egy pillanatra Bálint sápadt, meggyötört arcára tévedett. Az idős asszony nem szólt egyetlen szót sem, de a szája széle keskeny vonallá szűkült. Régi könyvelőként pontosan tudta, mibe kerül a hibák ára, s a ház tapasztalt őreként tisztában volt vele: a Vászoly utca 6. vékony falai között az áramszünetnél sokkal mélyebb, lefedhetetlen repedések keletkeztek.