Kormos biztosítékok a tomboló gitárszóló után

A Vászoly utca 6. vékony falai sokat elbírtak már az évtizedek során, de azt a megrendítő rezgést, amit Radó Károly „Karesz” indított útjára a második emeleten, még az 1980-as évek végén beépített vasbeton panelek is megnyögték. A lecsúszott rockzenész alaposan felöntött a garatra, és elérkezettnek látta az időt, hogy bebizonyítsa a világnak: a kilencvenes évek dicsősége nem enyészett el. Odabent a szobájában beizzította a faltól falig érő Marshall erősítőket, amelyeket büszke leleményességgel, illegálisan csatlakoztatott a felette lévő Sipos Bendegúz giga-áramigényű kriptobányász hálózatára.
Karesz egyetlen tekeréssel maximális hangerőre csavarta a potmétereket, majd teátrálisan beléhasított a gitárjába. A földszinti kisbolt feletti szinten a padló szó szerint hullámozni kezdett, ám a dicsőséges akkord alig két másodpercig harsoghatott. A két energiavámpír – a dübörgő erősítő és a hét emelettel feljebb zümmögő nyolc bányászgép – együttes terhelését a ház elaggott elektromos rendszere nem bírta tovább. A földszinti főkapcsolótábla felől fülsiketítő durranás rázta meg a lépcsőházat, vakító kék szikrák csaptak ki a kormos lemezek közül, s a következő pillanatban a tízemeletes építmény teljes egészében vaksötétbe borult.
A hirtelen beálló, síri csend fojtogatóbb volt, mint maga a zaj. A lift halkan sípolva rekedt meg két emelet között, a hűtők elnémultak, s a folyosói jelzőfények kilehelték a lelküket. A hirtelen kerekedett sötétségben azonnal eluralkodott a pánik. A lakások ajtói egymás után csapódtak ki, a vakító telefonkijelzők és a kószáló zseblámpafények pedig mint szentjánosbogarak leptek el a lépcsőházorsót.
Az égésszag és a maró füst mentén a megvadult lakók ösztönösen a második emeletre, Karesz ajtója elé gyűltek. Kelemen Dániel, a kiégett adatelemző végleg elveszítette a türelmét, s a falat verve üvöltött a zár mögé; Szabó Gábor, akinek a hűtőládájában épp az egész havi családi tartalék forgott veszélyben, vörös fejjel követelte az ajtó betörését. Hozzájuk csatlakozott Enci is, aki a sötét lépcsőházban Bálintot kereste, de a fojtogató füstben azonnal az elégedetlenkedők élére állt.
A kormos ajtó mögött a csönd gyanús volt. Karesz odabent, a teljes sötétségben, a még mindig zúgó fülével próbálta felfogni a kívülről felhangzó lincshangulatot. A Vászoly utca 6. lakóközössége a hosszú hónapok alatt felgyülemlett minden feszültséget, a villanyszámlák feletti szorongást és a megélhetési dühöt ebben az egyetlen, kivilágítatlan pillanatban fordította a meggondolatlan rockzenész ajtaja felé.