Kávéaroma és fojtott félelem a nyirkos pincerészen

Székely Ricsi halk kattanással fordította el a kulcsot a szuterén koptatott zárjában, majd előzékeny mozdulattal terelte be a társaságot a saját kis birodalmába. A dohos levegőben azonnal érezhetővé vált a halmokban álló osztrák öblítők édeskés, valamint a prémium pörkölésű kávék fanyar, hívogató illata. A zsúfolt raktárhelyiség hirtelen biztonságos menedéknek tűnt a lépcsőházi fojtogató feszültség után, ám a lakók vállát nyomó titkok súlya a zárt ajtó mögött sem csökkent.
Kelemen Dániel megviselten roskadt le az egyik fa csomagolóládára, miközben a kijelző vakító fénye csíkot húzott megriadt arcára. A zsaroló üzenet villogó karakterei mintha egyre mélyebbre fúródtak volna a tudatába, megbénítva minden ésszerű gondolatot. Köves Dezső óvatosan, szinte apai gyengédséggel lépett mellé, és halk, megfontolt hangon próbált nyugalmat csöpögtetni a fiatal adatelemzőbe, emlékeztetve őt arra, hogy a szürke zónában nincs olyan csomó, amit egy tapasztalt kéz ne tudna kibogozni.
Dr. Szabó András közben idegesen lépegetett a polcok között, tekintete önkéntelenül is a dobozok mögé rejtett üvegeket kereste. A hitelezőjétől, dr. Balog Henriktől való rettegés és az elvonási tünetek nyomasztó elegye teljesen felemésztette a háziorvos maradék tartását. Lívia azonban nem engedte, hogy a férfi végleg széthulljon: határozott léptekkel követte őt a homályos sarokba, és egyetlen éles, sokatmondó pillantással hűtötte le a doki pattanásig feszült idegeit.
Ricsi egy laza, jól irányzott mozdulattal egy csempészett külföldi csokoládét dobott a ládán ülő Dániel ölébe, próbálva oldani a nyomasztó légkört, miközben csábító mosolya egy pillanatra újra megtalálta Lívia alakját. A bájgúnár kereskedő könnyed fellépése mögött azonban most először bujkált valódi aggodalom; pontosan érezte, hogy ha a házban elszabadul a kaotikus dráma, az az ő árnyékos üzleteit is könnyen romba döntheti.
A szuterén lezárt ajtaja mögött, a sötét folyosói fordulóban Várkonyi Gábor fülét a hideg betonfalhoz tapasztotta. A lepusztult színész lázasan itta magába a kiszűrődő fojtott hangokat és a kétségbeesett lélegzetvételeket, fejében máris átrendezve a szerepeket a tízemeletes betonszörnyeteg legújabb, láthatatlan színdarabjához.