Jázminpára a félhomályos ajtórésben

A harmadik emeleti feszültség váratlanul drámai fordulatot vett, amikor az emeletek között dörrenő, türelmetlen kopogás sora rázta meg a lépcsőház vékony betonfalait. A csattanó hangokra még Fekete Zoltán is megtorpant a felújítási papírokkal a kezében, miközben a kíváncsi lakók sora indult meg felfelé a lépcsőfokokon, követve a szokatlan zaj forrását.
A negyedik emeleten, Toemai Zoltán lakása előtt percek alatt gyűlt össze a ház apraja-nagyja. Az elvált, mindig szigorú és elveihez ragaszkodó rendőr főtörzs ajtója felől eddig legfeljebb a mélyhegedű halk, komolyzenei futamai szűrődtek ki a folyosóra, most azonban a csapkodó dörömbölésre lassan, vonakodva pattanott ki a biztonsági zár.
A résnyire nyíló ajtóban feltűnő főtörzs látványa azonnal elnémította a folyosón összegyűlteket. A máskor élre vasalt, szabályos öltözetet viselő férfi inge most rendetlenül, félregombolva állott, borzas haja és zavart tekintete mögül teljesen hiányzott a megszokott hatósági határozottság. A félreérthetetlen, kínos szituációt azonban nem is a látvány, hanem a lakásból kiáramló tömény fülledtség tette nyilvánvalóvá.
Etelka összetéveszthetetlen, drága és nehéz parfümjének keleti aromája fojtogató hullámként áradt ki a detektív lakásából a nyirkos lépcsőházba. A szomszédok jól ismerték ezt a mély, édeskés illatot; Bordásné Etelka tartós távolmaradása a saját otthonuktól most egyetlen másodperc alatt nyert megkérdőjelezhetetlen magyarázatot a jelenlévők előtt.
Vincze Erzsébet néni a kukucskálók védelméből előlépve, tehetetlen felháborodással szorította össze a száját, miközben Fekete Zoltán bürokratikus tartása is megbicsaklott a váratlan erkölcsi botrány súlya alatt. Toemai próbált gépiesen, hivatalos hangon rendet teremteni a küszöbén, de a lépcsőházban szétáradó, elfedhetetlen parfümfelhő erősebbnek bizonyult minden szabadkozásnál: a társasház törvénytisztelő rendőre egyetlen pironkodó pillanat alatt lepleződött le a Vászoly utca 6. kíváncsi közössége előtt.