Helymeghatározás a földszinten

Dániel a kijelző halvány kék fényében bámulta az ismeretlen számról érkezett üzenetet. A képernyőn megjelent szöveg pontosan utalt arra a bizalmas adatfájlra, amit tegnap éjjel törölt a cég szerveréről – a zsaroló nemcsak a digitális lábnyomát ismerte, de azt is tudta, hogy a férfi éppen a Vászoly utca 6. alatti lakásában viaskodik a felmondása következményeivel. A telefon hirtelen felrezgése áthatolt a szoba csendjén: egy élő helymeghatározási hivatkozás érkezett, amely pontosan a saját földszinti postaládájának koordinátáit mutatta.
A férfi hideg verítékkel a homlokán sietett le a lépcsőn, remélve, hogy még eléri vagy kideríti, ki hagyott nyomot a postaládájában, mielőtt a névtelen fenyegetés fizikai valósággá válik. A földszinti fordulóban azonban szinte fejest ugrott a feldúlt Fekete Zoltánba, aki a katasztrófavédelem friss jegyzőkönyvét szorongatta a markában. A közös képviselő megrémült, gyanakvó tekintettel méregette Dánielt, mintha a fiatalember zaklatott rohanásában látná igazolódni a házra leselkedő újabb veszedelmet.
Erika a félig nyitott ajtó mögül figyelte a feszült összeütközést. A nő rettegve szorította magához a táskáját, mert a lépcsőház ablakán át pontosan látta a kapu előtt lassan elguruló, sötétített üvegű luxusautót, amelyből Nóra kapkodva és zaklatottan lépett ki az imént. A digitális csatornákon érkező zsarolás és a lépcsőházban kézzelfoghatóvá váló hatósági pánik egyetlen fojtogató hurokká fonódott össze.