Hamis pecsét, valódi aroma

Toemai ajtójának csattanása után a negyedik emeleten még ott lebegett a lelepleződés fojtogató feszültsége, ám a fojtott csendet váratlanul áttörte egy lentről felszálló, édeskésen pörkölt illatfelhő. Székely Ricsi lépdelt fel a lépcsőn egy bontatlan kartondobozzal a kezében, fülig érő mosollyal, mint aki pontosan tudja, mikor van a legnagyobb szükség egy kis csempészett felüdülésre. A szuterén lakója habozás nélkül bontotta ki a prémium osztrák kávés zacskókat, amiket féláron kínált a lépcsőházban álló, csüggedt szomszédoknak.
Ezzel egy időben Dezső bá is akcióba lendült: kabátja alól egy szalvétával letartott, még gőzölgő tepertős pogácsával teli kosarat varázsolt elő. Gáláns mozdulattal, mély meghajlással nyújtotta át az első darabot a még mindig pulykaméreggel viaskodó Erzsi néninek, miközben a másikkal együtt észrevétlenül egy frissen préselt, hivatalosnak tűnő közműigazolást csúsztatott Molnár Máté reszkető kezébe. „Egy kis szomszédosi szolidaritás a nehéz napokra, Máté fiam, a bürokrácia meg várhat egy napot” – súgta oda a nyugdíjas grafikus a fiatal IT-snak.
A felsőbb emelet fordulójából Kerekes Marietta figyelte a jelenetet. A vegyész hallgató lány éles szemmel és higgadt professzionalizmussal regisztrálta a lépcsőházi reakciókat: látta, ahogy a feszültség okozta kortizolszint szinte láthatóan csökkent Máté tartásában, amikor Ricsi kézbe adta neki a nyomott árú kávét, és ahogy a paranoiás Kelemen Dániel pulzusa is csillapodni kezdett a pogácsa illatára.
Ricsi egy éles, fekete humorú megjegyzéssel elütötte Toemai félrelépésének élét, rámutatva, hogy még a törvény emberének is kell néha egy kis „adómentes lazítás”, ami még a kimerült Máté arcára is erőtlen mosolyt csalt. A banki értesítések kíméletlen csipogása egy pillanatra elhalkult a kisstílű, de mentőövként szolgáló összefogás mögött.
Még Fekete Zoltán, a szigorú közös képviselő sem tudott mit kezdeni a helyzettel; szikár bürokrata fellépése azonnal megbicsaklott, amikor Ricsi egy ajándék külföldi csokit dobott felé a házépítésért végzett „áldozatos munkájáért”. A negyedik emeleti huzatos folyosó, amely pár perce még az anyagi és erkölcsi összeomlás szélén állt, a szürke zóna kispolgári menedékévé szelídült.