Fénycsóvák a koromsötétben

A fojtogató füstben Bálint szorosan megragadta Erika csuklóját, és a melléklépcső sötétje felé próbálta tuszkolni a nőt, kihasználva, hogy Dániel és a szomszédok üvöltve döngetik Karesz ajtaját. Mielőtt azonban elérhették volna a fordulót, éles, vakító fénysugár hasított a koromsötétbe lentről. Dr. Balog Henrik lépkedett felfelé, szorosan a Katasztrófavédelem tisztjei előtt, mintha ő maga vezetné a hatósági intézkedést.
– Nyugalom! Senki ne mozduljon! – kiáltotta Balog, de a határozott fellépése mögött ott bujkált a jól leplezett rettegés. Az ügyvéd pontosan tudta, hogy ha az egyenruhások mélyebbre ásnak a ház papírjaiban és a tegnap esti titkos elszámolásokban, az nemcsak Fekete Zoltánt döntheti romba a negyvennyolc órás ultimátummal, hanem az ő illegális kényszerárverezési ügyeit is leleplezi.
A korlát árnyékában Kerekes Marietta kuckózott be a fal tövébe, zihálva szorítva magához a vászontáskáját. A lány rettegve figyelte a pásztázó fényeket; tisztában volt vele, ha a hatóság tüzetesebben átvizsgálja a másodikat és a földszinti tárolókat, az anyja által eldugott receptköteles tabletták azonnal előkerülnek.
Balog zseblámpája hirtelen pont Bálint arcába világított. – Hová olyan sietős, Bálint? – kérdezte az ügyvéd halkan, de éllel a hangjában, felidézve a tegnap éjszakai, barna boríték körüli feszültséget. Bálint szeme elkeskenyedett, ökle dühösen összeszorult a sötétben.