Fázisritmusok a salétromos fordulóban

Kelemen Dániel lassan, az ajkai közé szorított lélegzettel nyitotta meg a másodiki lakás ajtaját a baljós üzenet fogadása után. A lépcsőház felől nem fenyegető léptek, hanem egy rendkívül éles, feszült szóváltás visszhangja szűrődött be hozzá. A korlát melletti félhomályban dr. Bordás András állt megszokott, kinyúlt zakójában, kezében egy megsárgult fizikapéldatárral, és teátrálisan gesztikulált a harmadik emelet felől érkező fiatal lány felé.
A professzor épp a megszokott, csalhatatlannak hitt kinyilatkoztatásait hangoztatta, miközben a lépcsőház vékony falai visszaverték dörgedelmes hangját. „R = U/I, ezt mindenkinek tudnia kell, kisasszony! Ha Nikola Tesla nem intézett volna nekünk váltóáramot, akkor ma mind meg lennénk lőve ebben a házban! Én még ettem a három hatvanas kenyérből, pontosan tudom, hogyan működik a fizika!” – hangoztatta mérnöki gőgjével, elvárva a szokásos, megadó bólogatást.
Vele szemben Marietta állt, Kerekes Lívia vegyészhallgató lánya, aki épp az ablakok közti rejtett menedékéből igyekezett vissza a tizenkettes lakás fojtogató légkörébe. A lány fáradt volt a vizsgaidőszak nyomásától és az anyja gyógyszeres dobozai körül keringő nyomasztó sejtelmektől, de az öreg professzor dogmatikus felületessége most áttörte a türelme falát.
„Tesla eredményei lenyűgözőek, Bordás úr, de a váltakozó áram elméleti alapjait és a többfázisú rendszereket Galileo Ferraris és Michael Faraday munkássága nélkül nem lehetne megérteni” – vágott vissza meglepően higgadtan, mégis metsző szakmai pontossággal Marietta. „És az Ohm-törvény sem egyértelműen lineáris, ha a félvezetők vagy a nem-lineáris dielektrikumok kémiai szerkezetét vizsgáljuk. A komplex impedancia nem redukálható a nosztalgikus leegyszerűsítésekre, a valóság ennél jóval összetettebb molekuláris szinten.”
Bordás bácsi arca pillanatok alatt rákvörösre váltott a megdöbbenéstől. A nyolcvanegy éves, egykori pedagógus hozzászokott ahhoz, hogy a szomszédok türelmesen hallgatják a múltból megőrzött paneleit, így a fiatal vegyészlány egzakt, szabatos szakmai ellenállása teljesen készületlenül érte. Megigazította vastag lencséjű szemüvegét, de a torkán akadt a szó, mikor meglátta Marietta hűvös, hajthatatlan tekintetét.
A lépcsőházi sárga fényű izzó hirtelen vibrálni kezdett a fejük felett, ahogy az épület elöregedett hálózata megreccsent a túlterheléstől. Dániel az ajtajának réséből figyelte a párbeszédet; a lány tiszta, racionális érvrendszere egyetlen pillanatra kiszakította őt a saját paranoia-spiráljából, de a Vászoly utca 6. falai között derengő feszültség csak még nyilvánvalóbbá vált.