Bírság a menekülési útvonalon

Erzsi mama átvette a keretezett képet, s ujjai megremegtek a megfakult üveglapon. Mielőtt azonban egyetlen szó is kiszaladhatott volna a száján, a lépcsőház felől kemény, kopogós léptek zaja törte meg a fojtogató csöndet. Fekete Zoltán, a ház közös képviselője lépdelt lefelé a második emeletről, kezében a sárga szélű ellenőrző mappájával. Tekintete azonnal átfúrta a félemeleten várakozókat, s megállt a korlát tövében felejtett, összelapított kartondobozon.
– Szilágyiné! – dörrent meg a hangja a szűk térben, teljesen figyelmen kívül hagyva a nők néma drámáját. – Tíz percet adok, hogy eltakarítsa a szatyrait és azt a papírhulladékot a menekülési útvonalból! A tűzvédelmi szabályzat nem ajánlás. Ha legközelebb ilyet látok, a bírságot rátahúzom a közös költségre.
Marika megszégyenülten kapott a holmija után, miközben Erzsi mama halk, metsző csattanással húzta közelebb az ajtaját. A folyosón Fekete úr szigora most még fojtogatóbbnak hatott, mint a hatósági ultimátum: a férfi sárga figyelmeztető cédulát ragasztott Székely Ricsi szuterén felé vezető ajtajára is. A lakók a résnyire nyitott ajtók mögül figyelték a közös képviselő erődemonstrációját, miközben a felszín alatt már javában forrtak a lelepleződéssel fenyegető titkok, és Erzsi néni is csak a megfelelő pillanatra várt, hogy mindent kiterítsen a szomszédok előtt.