Aromás szállítmány a kopott pult alatt

A földszinti kisbolt apró, üvegajtós bejáratánál mindig pörkölt kávé és porlepte tisztítószerek illata keveredett. Szilágyi Marika néni a pult mögött állva éppen a napi kasszát számolta, amikor a kapualj felől halk csomagtartó-csattanás hallatszott. Székely Ricsi, a szuterén kedves arca, szokásos széles mosolyával lépett be egy nehéz, jellegtelen kartondobozzal a kezében. A doboz mélyéről prémium bécsi pörkölésű kávé és márkás öblítők finom aromája szivárgott ki – azok az osztrák áruk, amiket Ricsi a kocsija csomagtartójából terített a lakóknak.
Marika néni nem riválist látott a fiatalemberben, hanem a megmentőjét: a kisbolt bevételei messze elmaradtak a nagy áruházakétól, de a pult alól méltányos áron kimért csempészáru összetartotta a törzsvásárlói kört. „A megszokott szállítmány, Marika néni, egy kis grátisz csokival” – kacsintott Ricsi, miközben rutinnal csúsztatta a dobozt a fafiókok mögé. Marika hálásan bólintott, s már nyúlt is a megszabott, baráti összegért, amit Ricsi csak az önköltség feletti párszáz forintos árréssel kért el tőle.
A bolt félhomályos sarkaiból azonban elszánt, szúrós tekintet követte a mozdulataikat. Király Aladár, aki a folyamatosan a résre figyelő, dörzsölt és kapzsi lakó hírében állt, éppen a száraztészták között piszmogott, de minden mozdulatot figyelt. Aladárt dühítette Ricsi közkedveltsége; nem tudta elviselni, hogy míg őt mindenki elkerüli a kapzsisága és a folytonos kötekedései miatt, addig a szuteréni srácot a fél ház a tenyerén hordozza, amiért nem csapja be az embereket.
„Csak nem vámmentes áru érkezett, Ricsikém?” – szólalt meg Aladár mérgező hangsúllyal, ahogy közelebb lépett a pulthoz, gyanakvóan méregetve a csomagot. Ricsi azonban egyetlen laza, barátságos kézmozdulattal szerelte le a támadást. „Dehogy, Aladár bátyám, csak a néni kedvenc bécsi ostyája, amit kért tőlem a múltkor! Neked is hozzak legközelebb egy dobozzal? A szomszédnak ingyen van a fuvar.” A csípős válasz és a nyílt jófejség elvette Aladár élét, aki csak morogva fizetett ki egy csomag gyufát, majd dolga végezetlenül távozott.
Marika néni megkönnyebbülten sóhajtott fel, és a pult alá rejtette a friss szállítmányt. A Vászoly utca 6. vékony falai között a szürke zóna apró szolidaritásai jelentették az egyetlen igazi menedéket a növekvő árak és a kapzsi szomszédok elől – még ha az igazság a pult alatt elrejtve, illatos kartondobozokban pihent is.