Áriák a növekvő víztükör felett

Kovács Tibor kiáltása még alig ült el a betonlépcsők felett, amikor a szuterén sötétjébe vezető lépcsősor aljáról öblös, teátrális zengés csapott fel. Lugosi Jenő, a ház elfeledett baritonja a kopott bársonykabátjában, felindultan és egy félig ürült üveg olcsó koccintóssal a kezében állt a félhomályos folyosón. A második emeleti feszültség, a sziszegő gőz és a vizes papírok drámája mit sem számított neki; ő a saját és a ház közös összeomlását vezényelte a Vászoly utca 6. gyomrában.
„Miserere...” – üvöltötte a nyirkos falak között, miközben a hangja teljesen elfojtotta a felsőbb szintekről szűrődő veszekedést. A nosztalgia és az alkohol fojtogató keveréke tompította elméjét. Ahogy átbotlott a tárolók előtt heverő, a lakógyűlésre előkészített sörpadokon, tekintete a falból kiálló, rozsdás főcsapra tévedt. A cső mellett sziszegő pára sűrű ködként borult a szuterén padlójára, de Jenő ezt nem veszélynek, hanem a neki járó színpadi füstnek látta.
Egyetlen teátrális mozdulattal, a Verdi-ária végső akkordjára időzítve megragadta a vörösre mázolt, repedezett öntvénykereket. Nem finoman tekerte, hanem teljes testsúlyával rázuhant, bízva abban, hogy elnémíthatja a fülsértő zajt. A három évtizede nem bolygatott szelep fémes sikollyal engedett a nyomásnak: a zárófedél kiszakadt, s a pince főnyomócsövéből vulkánként csapott ki a jéghideg, barna víz.
A vízsugár pillanatok alatt elárasztotta a szuterén központi járófelületét. A szárazon tárolt kartondobozok és az összecsukott sörpadok elszabadult tutajokként lebegtek a hirtelen támadt medencében, miközben a vízszint feltartóztathatatlanul kúszott felfelé. Jenő mit sem törődve a bokájáig érő áradattal, karját a magasba lendítve folytatta a fenséges áriát, mintha egy süllyedő színház utolsó fellépőjeként teljesítené kötelességét.
A negyedik emeletről lihegve leérkező Fekete Zoltán a pincerakodó ajtójában torpant meg. A szabálymániás közös képviselő arca papírfehérre vált a feltörő víz és az üvöltve éneklő ex-operaénekes látványától. Fent, a második emeleten Nóra kezében elázva mállott a titkos okirat, de odalent a Vászoly utca 6. gépészeti katasztrófája már a teljes ház alapjait fenyegette.