A zsarolás hálója — új fordulat

Dániel elengedte a pendrive hideg fémjét, és a félhomályos ajtórésen át kifelé leste a folyosó fojtogató morajlását. A lépcsőforduló felett, a sötétedő gang vizes korlátjánál Vincze Erzsébet, a minden lélegzetvételt figyelő Erzsi néni állta el a biztonsági őrként dolgozó Bálint útját. Az öregasszony egy gyűrött, barna borítékot szorongatott, amelynek sarkán átütött a pincéből felszálló, gázszagú pára.
– Azt hiszed, vak vagyok, fiam? Pontosan tudom, ki jár le a Szabó doktor rendelőjébe – sziszegte Erzsi néni, és a borítékkal fenyegetően Bálint mellkasának bökött. – Ha nem fizetsz, vagy ha nem teszed meg, amit kértem tőled, Enci még ma este megtudja a teljes igazságot Erikáról és arról az eltitkolt gyerekről. Nincs több haladék.
Bálint falfehéren hátrált, ujjai görcsösen fonódtak a vasrácsba, de a folyosó túloldalán dr. Bordás András dühös hangja elfojtotta a válaszát. A professzor épp Dezső bának magyarázta emelt hangon, hogy Tesla váltóárama sem bírja el ezt a kaotikus terhelést, miközben Fekete Zoltán lentről újabb szabályokat üvöltözött a sáros lábtörlőkről. A feszült pillanatban Székely Ricsi surrant el mellettük a lépcsőn, egy karton csempészett osztrák kávét egyensúlyozva Marika boltja felé, megpróbálva elterelni a figyelmet. Dániel a sötét előszobájából figyelte a jelenetet, miközben a zsebében lévő telefon újabb fenyegető villanása jelezte: a ház titkai menthetetlenül egymásba gabalyodtak.