A zárt ajtó mögött — új fordulat

A földszinti kapu nehéz vasrácsa halkan megcsikordult. Erika lopva, szorosan a mellkasához ölelve a sálba bugyolált csecsemőt, besuhant a sötét kapualjba. Egyenesen Dr. Szabó András rendelőjének megviselt, sárgaréz kilincses ajtaja felé tartott.
Bálint az első emeleti lépcsőfordulóból vette észre a nő mozdulatát. A szíve a torkában dobogott, mikor felismerte az ismerős alakot. Három lépcsőfokot átugorva rohant le a földszintre, de mire odaért, a rendelő ajtaja csattanva bezárult előtte.
– Erika! Nyisd ki, megőrültél?! – sziszegte Bálint, és kétségbeesetten rángatni kezdte a zárva maradt kilincset.
A kulcs fémes csikordulással fordult el a belső zárban. A matt üvegű ajtó résnyire nyílt, de a biztonsági lánc megállította. A résben Dr. Szabó elgyötört, karikás szemei bukkantak elő, és egy elszánt, veszélyes mosoly suhant át az idősödő orvos arcán. Mögötte, a homályos vizsgálóból halk gyermeksírás ütötte meg Bálint fülét.
– Nyugalom, fiatalember – mondta a doki rekedt, halk hangon, amiben a játékszenvedély és a szorongás keveréke bujkált. – Erika és a pici biztonságban vannak. De a ti közös kis titkotok csak addig marad ebben a szobában, amíg én úgy akarom.
– Mit akarsz tőlem? – Bálint hangja elcsuklott, homlokán kiverte a víz a jeges rémülettől.
– Balog ügyvéd úr ma este benyújtja a kártyaadósságom számláját – suttogta Szabó, és közelebb hajolt a réshez. – Ha nem fizetek, utcára tesz. Szerezz nekem pénzt holnap reggelig, különben Enci és az egész ház megtudja, kinek a gyerekét rejtegeted nálam.