A titok súlya és a vakuvillanás

A katasztrófavédelem embere elővette a fényképezőgépét, és a vakufény élesen vágott bele a lépcsőház feszült félhomályába. Az első kép elkészült, egy szürke, súlyos bizonyíték a közelgő végzetről. Fekete Zoltán összerezzent, mintha a fényképezőgép nem az épületet, hanem egyenesen az ő arcát pásztázná. A hivatalnok rutinos mozdulatokkal haladt a falak mentén, minden repedést, minden korrodált csövet rögzítve. A gázszag a pincéből eközben édesen fojtogatóbbá vált, már nem csak a lépcsőházban, hanem a falakon át is beszivárgott a lakásokba, a lakók legbelsőbb félelmeivel keveredve.
Dániel élesen kapta fel a fejét a kattanásra. Szívszorongató érzés kerítette hatalmába, nem csak a rendőrök és a kényszerfelújítás réme miatt, hanem a tegnap esti titok miatt is. A telefonja zsebére markolt, mintha az a kis készülék rejtené az összes nyomasztó választ. Azt a döntést, amit tegnap este hozott, most az otthonuk elvesztésének fenyegetésével párosulva, szinte elviselhetetlen teherként nehezedett rá. A bizonytalanság, a kilátástalanság és a fenyegető események együttesen rángatták lefelé.
Balog Henrik egy pillanatra elkapta Dániel tekintetét, és a halvány mosoly most már egyértelműen kárörvendőre vált. A kilakoltatás gondolata, bár bonyolulttá tette a saját terveit, mégis egy lépéssel közelebb vitte a végső céljához. Székely Ricsi dühösen a falnak támaszkodott, öklét szorítva. Már nem csak a csempészárúja, de az egész élete forgott kockán. Mit tehetne most? El kell tűnnie innen, de hová?
Erzsi néni kezében a barna boríték gyűrődött, ereje teljével szorította. A ráncos ujjai fehérlenek voltak a feszültségtől. Máté átkarolta Bianka vállát, a lány reszketett. „Mi lesz velünk?” – suttogta Bianka, hangjában a tiszta kétségbeesés. A lépcsőházba beszűrődő fényképezőgép vakujának villanásai minden egyes alkalommal, mintha a remény egy-egy foszlányát szakítanák le, és süllyesztenék el a mélységbe. Dr. Bordás András a mennyezetre nézett, mintha a falak között hallaná a rozsda rágta csövek és az elöregedett vezetékek utolsó sóhaját. A ház nem csak sziszegve morogva, de most már szívszorítóan nyögve adta tudtára a lakóknak: eljött az idő.