Vászoly utca 6 · Kata Szikra
A titok magja
Dániel ujjai remegve tartották a telefont. A kijelzőn villogó szöveg – alig néhány szó, de élesebben vágott, mint bármilyen fizikai támadás – a tegnap esti titokról szólt. Valaki tudta. Valaki, aki figyelt. Nem egy homályos fenyegetés volt, hanem konkrét utalás arra a döntésre, ami az éjszaka leple alatt született. A lépcsőház zaja, a katasztrófavédelmisek parancsoló hangja, Fekete Zoltán ideges sürgetése mind elmosódott körülötte. Csak az üzenet létezett, fekete betűkkel, fehér alapon.
A férfi hirtelen felemelte a tekintetét. Ricsi, aki az imént intett neki, most a tömeg szélén állt, karba tett kézzel. Szemei Dánielre szegeződtek, de tekintetében a korábbi figyelmeztetés mellett most valami sokkal mélyebb düh villant. Mintha pontosan tudná, mi olvasható a képernyőn, mintha ő maga is részese lenne a titoknak, vagy éppen az áldozata. Dániel gyomra még jobban összerándult.
Dr. Balog Henrik, aki eddig csak egy néma, hideg árnyék volt az ajtókeretben, most egy hirtelen mozdulattal behúzta a fejét, mintha el akarna tűnni a látómezőből. A riadalom, ami az arcán átsuhant, nem a katasztrófavédelem által okozott általános feszültségből fakadt. Mélyebb volt, személyesebb. Balog Henrik, a rendíthetetlen végrehajtó, most úgy viselkedett, mint egy sarokba szorított állat. A tekintete, ahogy Dánielével találkozott, nemcsak félelmet, hanem valami néma könyörgést is tükrözött.
A sziréna hangja a Vaszoly utcáról átszakította a fojtogató csendet, ahogy egy újabb jármű érkezett. A lépcsőházban állók feszülten figyelték, ahogy a mentők is megérkeztek, nem tudva, kihez vagy mihez hívták őket. A levegő vibrált a bizonytalanságtól. Dániel érezte, hogy a tegnap esti lépése, amiről azt hitte, senki nem tud, most nemcsak a saját életét fenyegeti, hanem lavinát indíthat el az egész házban. A telefonja ismét rezgett. Egy újabb üzenet.
"A tegnap elvetett mag ma terem. És nem lesz jó a termés."
Ez már nem egy egyszerű fenyegetés volt. Ez egy ígéret.
A férfi hirtelen felemelte a tekintetét. Ricsi, aki az imént intett neki, most a tömeg szélén állt, karba tett kézzel. Szemei Dánielre szegeződtek, de tekintetében a korábbi figyelmeztetés mellett most valami sokkal mélyebb düh villant. Mintha pontosan tudná, mi olvasható a képernyőn, mintha ő maga is részese lenne a titoknak, vagy éppen az áldozata. Dániel gyomra még jobban összerándult.
Dr. Balog Henrik, aki eddig csak egy néma, hideg árnyék volt az ajtókeretben, most egy hirtelen mozdulattal behúzta a fejét, mintha el akarna tűnni a látómezőből. A riadalom, ami az arcán átsuhant, nem a katasztrófavédelem által okozott általános feszültségből fakadt. Mélyebb volt, személyesebb. Balog Henrik, a rendíthetetlen végrehajtó, most úgy viselkedett, mint egy sarokba szorított állat. A tekintete, ahogy Dánielével találkozott, nemcsak félelmet, hanem valami néma könyörgést is tükrözött.
A sziréna hangja a Vaszoly utcáról átszakította a fojtogató csendet, ahogy egy újabb jármű érkezett. A lépcsőházban állók feszülten figyelték, ahogy a mentők is megérkeztek, nem tudva, kihez vagy mihez hívták őket. A levegő vibrált a bizonytalanságtól. Dániel érezte, hogy a tegnap esti lépése, amiről azt hitte, senki nem tud, most nemcsak a saját életét fenyegeti, hanem lavinát indíthat el az egész házban. A telefonja ismét rezgett. Egy újabb üzenet.
"A tegnap elvetett mag ma terem. És nem lesz jó a termés."
Ez már nem egy egyszerű fenyegetés volt. Ez egy ígéret.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- a-bajgunar-csempesz-szekely-ricsi-34-eves-szuteren-2-a-csomagtarto-kereskedo
- a-hideg-fekete-zonas-dr-balog-henrik-50-eves-10-es-lakas-a-kenyszerarverezo-ugyv
- bezeredi-melinda
- fekete-zoltan
- kelemen-daniel
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.