A tegnapi lépés ára

Dániel lassan hátrálni kezdett a gang nyikorgó vaskorlátjától, vissza a lépcsőház hűvös félhomályába. A telefon kijelzője még mindig a kezében világított, de már nem Nóra elejtett luxuskulcsa járt a fejében, hanem a saját, tegnap esti végzetes döntése. Az adatelemzői cég belső szervereiről letöltött, titkosított ügyféllisták másolata még ott pihent a lakásában lévő laptop merevlemezén. Egyetlen kétségbeesett, éjféli kattintás volt az egész, egy kockázatos menekülési kísérlet a mókuskerékből, de most, a vibráló képernyőt bámulva a torkában lüktetett a vér. Újabb üzenet villant fel: „A tegnap esti csomag jó helyen van. Ne próbáld megsemmisíteni.”
A lépcsőforduló alatt eközben újabb feszültség izzott fel, elterelve a lakók figyelmét. Székely Ricsi, a szuterén magabiztos csomagtartó-kereskedője lépett elő, és megpróbálta elállni a dühösen közeledő Dr. Balog Henrik útját. Ricsi laza félmosollyal egy csomag prémium, csempészett bécsi kávét nyújtott az ügyvéd felé, hátha a szokásos pult alatti paktum elsimítja a kedélyeket, de Balog jéghideg tekintettel, határozottan hárította el a gesztust. Az ügyvéd a lakossági bejelentés és a hatóságok emlegetése miatt felbőszülve követelt azonnali rendet, miközben Bálint, a biztonsági őr, ökölbe szorított kézzel, dacos dühvel figyelte őket a sarokból, de fél szemével még mindig a második emeleti folyosót pásztázta, ahol Enci ajtaja nemrég becsapódott.
Dániel igyekezett láthatatlanná válni a nyirkos fal mellett, miközben zsebre vágta a telefont. Tisztán érezte, hogy a tegnap esti titka már nemcsak az övé, és a házban terjengő fojtogató gyanakvás előbb-utóbb őt is utoléri.