Véget nem érő történet

Vászoly utca 6 · Molnár Ildikó

A tegnap árnyékában

Bálint és Erika, kapaszkodva egymásba, lépésről lépésre haladtak felfelé a koromsötét lépcsőházban. A levegő nehéz volt, a csendet csak a távoli ordibálások és a saját reszkető lélegzetük törte meg. Valahol még mindig érezni lehetett a túlterhelt hálózat égett szagát, mintha maga a ház is zihálva próbálna magához térni Karesz rockzenész legújabb, elektromos hálózatot gyilkoló ötlete után. Az emeleti ordítozás, ami korábban csak kellemetlen háttérzaj volt, most vészjósló próféciának tűnt – a ház lakói, mint feszült idegsejtek, figyelték egymás minden rezdülését, és a titkok, amiket eddig a falak rejtegettek, most mind fényre akartak kerülni. A lámpák hiánya mintha a lakók józan eszét is elnyelte volna.
A második emeleti fordulóhoz érve egy árnyék vetődött ki Kelemen Dániel lakásának ajtajából. Maga Daniel volt az, arca sápadtabb, mint a holdfény hiánya, szemeiben pedig a tegnap esti titok súlya táncolt. Idegesen, kényszeresen nyomogatta a telefonja gombjait, mintha egy láthatatlan üzenetet várna, vagy egy már megkapottat próbálna kitörölni az emlékezetéből. A mozdulatai szaggatottak voltak, mint egy rosszul beállított óramű. Látszólag a mobilja kijelzőjét próbálta valahogy megvilágítani, de a teljes áramszünet miatt még az okostelefonok sem voltak hajlandóak felragyogni, csupán egy halvány, kék villanás jelezte, hogy még élnek.
„Nincs áram, Daniel,” – mormogta Bálint, inkább magának, mintsem neki. Daniel összerezzent, mintha szellemet látott volna, és hirtelen elkapta a kezét a telefontól, de a félelem már beleivódott a tekintetébe. Enci, aki valószínűleg a lakásban várta őket, most mintha Daniel arcán keresztül sugározta volna a saját rettegését. Horváth Bianka sem érezhette magát sokkal jobban, a ház lassan mindenki idegeire telepedett.
„Persze, hogy nincs,” – Daniel hangja rekedtes volt, alig hallható. – „És Balog ügyvéd úr… tudja. Mindent tud.” A szavak súlya nem a konkrét tartalommal, hanem a kimondatlannal volt tele. Valami tegnap éjjel történt, ami most Danielt is a pánik szélére sodorta, és a barna boríték árnyéka hirtelen új értelmet nyert. A lakók már nem csak Erzsi nénitől féltek, hanem a háztól, a falaktól, amiknek füle volt, és a bejárati ajtótól, amin át a hatóság bármikor beléphetett. Bálint érezte, ahogy a feszültség megvastagszik, és minden lépésükkel közelebb kerülnek a pontra, ahonnan már nincs visszaút.
A folyosó sötétségében, a láthatatlan lakók tekintetétől kísérve, az érzés, hogy valaki mindig figyel, tapintható volt. Még Fekete Zoltán úr is, a közös képviselő, mintha az árnyakból figyelte volna őket, elégedetten hunyorogva, miközben fejben már valószínűleg a következő „biztonsági ellenőrzés” részleteit tervezte, melyet Balog ügyvéddel közösen hajtana végre. Ez a ház nem csak áram nélkül maradt, hanem valahol a lelkéből is kifogyott a fény.
Ebben a részben

Szereplők

  • balint
  • erika
  • kelemen-daniel

Helyszín

  • vaszoly-utca-6-1-2-emeleti-lepcsohaz

Előző jelenet szereplői

  • balint
  • dr-balog-henrik
  • erika
  • varkonyi-gabor
  • vincze-erzsebet-erzsi-neni

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.