A szürke boríték ultimátuma

Dr. Balog Henrik élre vasalt öltönyében, halk, de kimért léptekkel ereszkedett le a harmadik emeleti lépcsőn. Bőr irattáskájának fémes csatja villant egyet a lépcsőházi lámpa halvány, vibráló fényében. A fordulóban Molnár Máté szembesült az ügyvéd fagyos tekintetével; a fiatal férfi még a futártáskát szorongatta a vállán, arcán a kimerültség és az elszálló törlesztőrészletek miatti szorongás mély barázdákat hagyott.
– Úgy látom, Máté, a bank mai határideje is eredménytelenül telt el – mondta Balog, hangjában a legcsekélyebb együttérzés nélkül. – A végrehajtási jog bejegyzése már nem fenyegetés, hanem folyamatban lévő eljárás.
Máté keze megremegve szorította meg a korlátot. A lakásukból kiszűrődő halk vita fojtogatóbbá tette a pillanatot; Biankával közös első otthonuk egyetlen banki felmondással forgott kockán. Balog Henrik pontosan tudta, mikor kell benyújtania a saját, áron aluli felvásárlási ajánlatát a mögötte álló befektetőcsoport nevében.
– Három napot kérek! Az átütemezési kérelmünket még bírálják… – próbálkozott Máté rekedten.
– Egyetlen órát sem adhatok – vágta el a szót Balog fagyos mosollyal, kiemelve egy szürke borítékot a táskájából, majd Máté mellkasának nyomta. – Holnap reggel a lefoglalási jegyzőkönyv élesedik. Ha nem fogadják el az általam kínált mentőövet, az ingatlan árverés alá kerül.
A lépcsőház alsóbb szintjéről Bálint nézte végig a jelenetet, miközben a saját, zsarolással terhelt titkának súlya nehezedett rá. A ház hálója lassan minden adóst csapdába ejtett.