A szándéknyilatkozat

Dr. Balog Henrik kimérten, halk léptekkel haladt felfelé a lépcsőházban. Sötétkék zakója élre vasaltan követte kimért mozdulatait, miközben a harmadik emeletre érve megtorpant egyetlen pillanatra. A félig nyitva felejtett ajtó mögül Molnár Máté és Horváth Bianka fojtott, kétségbeesett vitája szűrődött ki a lépcsőfordulóba. A cipősszekrény szélén egy rózsaszín boríték hevert, a bank legújabb fizetési felszólítása a felújítási hitel elmaradt törlesztőiről. Balog vékony ajkán jéghideg, alig látható mosoly suhant át; fejből tudta a kamatlábakat és a pár elmaradásának pontos összegét.
Ahelyett, hogy megszólította volna a kétségbeesett fiatalokat, továbbhaladt a negyedik emelet felé, ahol Fekete Zoltán éppen a faliújságra szögezte ki a legújabb közösségi körlevelet. A házban érezhetően pattanásig feszült a levegő, a közös képviselő pedig szokása szerint bürokratikus szabályzatok mögé próbált bújni a lakók elégedetlensége elől.
– Zoltán, álljon meg egy szóra – szólalt meg Balog halk, mégis ellentmondást nem tűrő hangon. – A ház műszaki állapota tarthatatlan. A legutóbbi áramkimaradások és a szuterénben keringő gázszag is bizonyítja: azonnal meg kell tripláznunk a felújítási alap havi hozzájárulását. Magamra vállalom a határozat jogi előkészítését a rendkívüli közgyűlésre.
Fekete Zoltán szeme felcsillant a pénzügyi stabilitás és a szigorú rend gondolatára, mit sem sejtve az ügyvéd valódi stratégiájáról. Balog jól tudta, hogy a megnövekedett közös költség lesz a végső csapás Mátéék, Dániel és a többi megszorult lakó számára. Amikor a fizetésképtelenség miatt megindulnak a kényszerintézkedések, ő készpénzzel a zsebében, áron alul csaphat majd le a megürülő ingatlanokra.