A suttogás a gázszagban

A katasztrófavédelmis, egy robusztus, kőszikla-arcú férfi, egyenesen állt Bálint előtt. „Senki nem mehet be. Az életveszély azonnali. Már értesítettük a mentőket, ha van bent valaki, majd ők intézik.” Bálint tüdeje kapkodta a levegőt, a gáz szaga valósággal égette az orrát. „De… bent van egy csecsemő!” – fakadt ki, hangja kétségbeesetten tört meg. A férfi tekintete nem rezdült. Fekete úr az imént egy mobilhívással a fülén lépett ki az egyik lakásból, arcán zavart kifejezés. Dr. Balog Henrik távolabbról, egy pillanatra elégedettnek tűnő arckifejezéssel figyelte a káoszt.
Enci könnyeivel küszködött, arcán a fájdalom mélysége, amit Bálint árulása okozott, most összekeveredett a csecsemő iránti aggodalommal. Kelemen Dániel a lépcsőfordulóban, a mobilját szorongatva, szemeivel kutatva pásztázta a tömeget. Egy pillanatra remény csillant meg a tekintetében, mintha egy váratlan esemény új lehetőséget hordozna számára. Dr. Bordás András idegesen tipegve próbált utat törni magának, szeme tágra nyílt a félelemtől, miközben folyamatosan azt suttogta: „R = U/I…”.
Karesz, aki eddig a kábelrengeteg mellett meredten állt, most hirtelen a hangfalait kezdte óvatosan odébb tolni. Ricsi szétszórt kávéscsomagjai közül Dezső bá próbált kimenteni egy még ép pogácsás kosarat. A folyosó néptelenítését Tormai főtörzs irányította, hangja egyre élesebbé vált. „Nincs idő! Mindenki kifelé!”
Erzsi néni, mintha a falból nőtt volna ki, hirtelen Enci mellé siklott. „Lányom, maga se higgyen el mindent, amit lát. Szabó doktor rendelője az utóbbi időben olyan, mint egy átjáróház. Különösen este. És azok a fura hangok… mintha egy csecsemő sírna néha. De hát ki hisz egy öregasszonynak, igaz?” – suttogta, miközben ravaszul Bálintra pillantott, majd eltűnt a lassan gomolygó tömegben.
Bálint szíve belesajdult a fájdalomtól. Erika, a csecsemő, a zsarolás, Enci nézése, most Erzsi néni szavai. Mindez egyetlen hatalmas, fullasztó csomóként torlódott fel benne. A katasztrófavédelmis kezével a vállára nyúlt, határozottan, de nem erőszakosan lökdösve őt a kijárat felé. „Menjünk, uram. Később lesz idő a magyarázkodásra. Most az evakuálás a fontos.” A levegő egyre sűrűbbé vált, a gázszag már szinte édesen maró volt a torkában.
Enci, Erzsi néni szavain elgondolkodva, utoljára nézett Bálintra, mielőtt a tömeg elválasztotta őket. Tekintetében már nem csak a fájdalom, hanem egy új, hideg gyanakvás is megjelent. A tegnap esti titok, úgy tűnt, Erzsi néni hálózatán keresztül kezdett kibogozódni, miközben a ház lakói pánikszerűen özönlöttek ki a gázszaggal telített folyosóról a szabad ég alá.