Vászoly utca 6 · Péter Szikra
A Sötétség Moraja
A ház teljes sötétségben, a hangok felnagyítva. A lépcsőház süket csendjét a moraj, a lábak kapálódzása, és Karesz lakásának zárt ajtaja felé irányuló dühös kiáltások törték meg. Bálint, akit a hirtelen áramszünet a lépcsőforduló kellős közepén ért, a falhoz tapadt, próbálva tájékozódni a káoszban. A sötétben sziluettek mozdultak, árnyak táncoltak a képzeletbeli fényben, és a szomszédok haragja szinte égett a levegőben.
„Azonnal nyisd ki, Karesz! Hogy képzeled ezt?!” – üvöltötte Szabó Gábor, a hangjából kicsapott a félelem a további anyagi csapások miatt. Enci egy pillanatra elhallgatott, majd újult erővel dörömbölt Karesz ajtaján. „Fizetni fogsz ezért, te hanyag! Mindenki adósságban úszik, és te még ezt is!” – a szlovákos akcentus most sem rejtette el a dühét.
A szuterénből Székely Ricsi már felosonhatott a lépcsőházba, mert rekedt hangja most közelebbről hallatszott. „Hűtőm leállt! Mi lesz a kávéval? A parfümökkel? Fagyjon rá az egészre, te barom!” – a csempészáruja sorsa valóban létkérdés volt számára, és a „jófej szomszéd” álarca pillanatok alatt olvadt le róla. Ottó a harmadik emeletről lefelé botorkált, mobilja zseblámpájával próbált fényt vetni az útra, de a félszeg sugár csak még kísértetiesebbé tette a helyzetet. „Mi történt? Mindenki nyugodjon le!” – kiáltotta, bár a saját hangja is inkább tanácstalanságot, mint reményt sugárzott.
Dr. Bordás András hangja, miután az „R = U/I” elvéről már régen lemondott, most kimérten, de feszülten hallatszott a sötétből. „Ez nem egy egyszerű biztosíték! A fővezeték, azt mondom! A fővezeték!” – a tudós félt a rendszer összeomlásától, amely a legrosszabb rémálmait hozta felszínre. Fekete Zoltán, a közös képviselő, akinek már a pénzügyi káosz is túl sok volt, most a lépcsőház közepén állt, teljesen tehetetlenül. „Rendőrséget hívok! Ezt nem hagyhatjuk annyiban!” – a hangja remegett a dühtől és a frusztrációtól, ami a tökéletes rend megszállottjában rejtőzött.
A falak visszhangozták a vádakat, a fenyegetéseket. A tegnap esti titkok, a felgyülemlett adósságok, Balog Henrik árnyéka, mind egybefonódtak a hirtelen sötétség pánikjával. Molnár Máté és Horváth Bianka lakásából halk, kétségbeesett sírás szűrődött ki, valószínűleg a hitel és a kilátástalanság súlya alatt rogytak meg. A vaksötét lépcsőház a feszültségtől vibrált, és mindenki tudta, hogy a kialakult helyzet sokkal több, mint egy egyszerű áramszünet. A ház levegője sűrű volt a haragtól és a félelemtől, Karesz ajtaja továbbra is zárva maradt, mögötte a rockzene emléke, előtte pedig a forrongó indulatok tömege. A lakók figyeltek, ítélkeztek, és valaki, valahol biztosan feljegyezte a történteket, hogy később felhasználhassa.
„Azonnal nyisd ki, Karesz! Hogy képzeled ezt?!” – üvöltötte Szabó Gábor, a hangjából kicsapott a félelem a további anyagi csapások miatt. Enci egy pillanatra elhallgatott, majd újult erővel dörömbölt Karesz ajtaján. „Fizetni fogsz ezért, te hanyag! Mindenki adósságban úszik, és te még ezt is!” – a szlovákos akcentus most sem rejtette el a dühét.
A szuterénből Székely Ricsi már felosonhatott a lépcsőházba, mert rekedt hangja most közelebbről hallatszott. „Hűtőm leállt! Mi lesz a kávéval? A parfümökkel? Fagyjon rá az egészre, te barom!” – a csempészáruja sorsa valóban létkérdés volt számára, és a „jófej szomszéd” álarca pillanatok alatt olvadt le róla. Ottó a harmadik emeletről lefelé botorkált, mobilja zseblámpájával próbált fényt vetni az útra, de a félszeg sugár csak még kísértetiesebbé tette a helyzetet. „Mi történt? Mindenki nyugodjon le!” – kiáltotta, bár a saját hangja is inkább tanácstalanságot, mint reményt sugárzott.
Dr. Bordás András hangja, miután az „R = U/I” elvéről már régen lemondott, most kimérten, de feszülten hallatszott a sötétből. „Ez nem egy egyszerű biztosíték! A fővezeték, azt mondom! A fővezeték!” – a tudós félt a rendszer összeomlásától, amely a legrosszabb rémálmait hozta felszínre. Fekete Zoltán, a közös képviselő, akinek már a pénzügyi káosz is túl sok volt, most a lépcsőház közepén állt, teljesen tehetetlenül. „Rendőrséget hívok! Ezt nem hagyhatjuk annyiban!” – a hangja remegett a dühtől és a frusztrációtól, ami a tökéletes rend megszállottjában rejtőzött.
A falak visszhangozták a vádakat, a fenyegetéseket. A tegnap esti titkok, a felgyülemlett adósságok, Balog Henrik árnyéka, mind egybefonódtak a hirtelen sötétség pánikjával. Molnár Máté és Horváth Bianka lakásából halk, kétségbeesett sírás szűrődött ki, valószínűleg a hitel és a kilátástalanság súlya alatt rogytak meg. A vaksötét lépcsőház a feszültségtől vibrált, és mindenki tudta, hogy a kialakult helyzet sokkal több, mint egy egyszerű áramszünet. A ház levegője sűrű volt a haragtól és a félelemtől, Karesz ajtaja továbbra is zárva maradt, mögötte a rockzene emléke, előtte pedig a forrongó indulatok tömege. A lakók figyeltek, ítélkeztek, és valaki, valahol biztosan feljegyezte a történteket, hogy később felhasználhassa.
Ebben a részben
Szereplők
- a-bajgunar-csempesz-szekely-ricsi-34-eves-szuteren-2-a-csomagtarto-kereskedo
- balint
- dr-balog-henrik
- dr-bordas-andras
- enci
- fekete-zoltan
- horvath-bianka
- kelemen-daniel
- molnar-mate
- otto
- rado-karoly-karesz
- szabo-gabor
Helyszín
- vaszoly-utca-6-1-2-emeleti-folyoso
- vaszoly-utca-6-1-2-emeleti-lepcsohaz
- vaszoly-utca-6-1-emelet
- vaszoly-utca-6-1-emeleti-folyoso
Előző jelenet szereplői
- a-bajgunar-csempesz-szekely-ricsi-34-eves-szuteren-2-a-csomagtarto-kereskedo
- balint
- dr-balog-henrik
- dr-bordas-andras
- enci
- fekete-zoltan
- horvath-bianka
- kelemen-daniel
- molnar-mate
- otto
- rado-karoly-karesz
- sipos-bendeguz-bendi
- szabo-gabor
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.