A rendelő bezárul

Míg a folyosón a biztosítékszekrény feletti vita elcsendesült a sötétben, Erika kihasználta a zűrzavart: a karjában szorosan tartott csecsemővel nesztelenül lesuhant a földszinti fordulóba. Egyenesen Dr. Szabó András magánrendelőjének félig nyitott ajtaja felé tartott. Bálint a lépcsőfordulóból vette észre a mozgást, és heves szívveréssel rohant utána, de mire a tejszerű üvegajtóhoz ért, odabent már kattant a zár.
A rendelő félhomályában csak egyetlen asztali lámpa halvány, elemes vészvilágítása égett. Szabó doki izzadt homlokát törölgetve fordult szembe Bálinttal, aki kívülről dühödten dörömbölt az üvegen. A háziorvos résnyire nyitotta az ajtót, épp csak annyira, hogy a biztonsági őrt berántsa a helyiségbe, majd azonnal újra kulcsra zárta azt.
„Nyugodj meg, Bálint, mert felébreszted a házat” – sziszegte Szabó, miközben a reszkető Erikára pillantott. Az orvos arca szürke volt a kialvatlanságtól és a felhalmozott kártyaadósságoktól. Balog Henrik ügyvéd neve fenyegető árnyékként lebegett a feje felett. „Nekem ma estig le kell tennem kétmilliót Henrik asztalára. És most, hogy te meg ez a lány itt vagytok a gyerekkel... rájöttem, honnan lesz rá fedezet.”
Bálint ökle görcsbe rándult. „Ne merészeld!” – horkant fel halkan.
„Vagy kerítesz pénzt, de még ma éjjel, vagy holnap reggel Enci elsőként tudja meg, kinek a gyermekét dajkálja itt Erika” – mondta a doki hideg, felkészült határozottsággal. A lépcsőházból Fekete Zoltán kemény léptei visszhangoztak, ahogy a közös képviselő zseblámpával járt körbe a sötétben.