Vászoly utca 6 · Kővári Klára
A remény törékeny lángja
Balog Henrik nem válaszolt az öregasszonynak. Arcizma sem rándult, de a sötétben szorosabban szorította magához a Bálinttól kapott barna borítékot, majd határozott léptekkel elindult lefelé a lépcsőn, maga mögött hagyva a fentről figyelő suttogókat. A földszinti folyosó fojtogató félhomályában dr. Szabó András állt a rendelője ajtaja előtt. A kezében tartott kulcscsomó hangosan zörgött, ahogy a remegő ujjaival próbálta eltalálni a zárat. Hallotta Erzsi néni fentről lezengő szavait, és a rettegés jéghideg verítékként ült ki a homlokára; pontosan tudta, ha a hatóságok vagy a külföldi terepjárós hitelezője megjelenik a házban, neki nincs többé hová menekülnie.
Ekkor nyílt ki a szomszédos lakás ajtaja, és Bezeredi Melinda lépett ki a folyosóra, kezében egy viharbiztos üveglámpással. A meleg, sárgás fény azonnal bevilágította a nyirkos falakat. Melinda arcán fáradt, de őszinte remény derengett. Nem akart hinni a fojtogató pletykáknak; hinni akart abban, hogy ebben a házban még létezik emberi jóság és szolidaritás, ami képes felülírni a lakók közötti fojtogató bizalmatlanságot.
– Doktor úr, jól van? – kérdezte Melinda lágyan, közelebb lépve a rettegő orvoshoz. – Láttam, hogy elment az áram, és hallottam a hangokat. Hoztam egy kis fényt, hátha segítségre van szüksége. Ne engedjük, hogy a sötétség teljesen eluralja a házat.
Henrik ekkor ért le a lépcsőfordulóból. Megállt a lámpafény határán, és a borítékot a zakója alá csúsztatva ránézett a reszkető orvosra. A végrehajtó rideg tekintetében most először villant meg valami kétségbeesett, reménykedő szándék: ha Szabó nem omlik össze teljesen, talán még elsimíthatják a tegnap esti titok nyomait, mielőtt a lakossági bejelentések és a hatósági vizsgálat lavinája mindent maga alá temet.
– Nyissa ki azt az ajtót, András – mondta Henrik halk, de sürgető hangon, jelezve, hogy a segítség most nem a hatóságtól, hanem tőle érkezhet. – Melinda kedvességét pedig köszönjük meg, és menjünk be. Nincs több vesztegetni való időnk.
Ekkor nyílt ki a szomszédos lakás ajtaja, és Bezeredi Melinda lépett ki a folyosóra, kezében egy viharbiztos üveglámpással. A meleg, sárgás fény azonnal bevilágította a nyirkos falakat. Melinda arcán fáradt, de őszinte remény derengett. Nem akart hinni a fojtogató pletykáknak; hinni akart abban, hogy ebben a házban még létezik emberi jóság és szolidaritás, ami képes felülírni a lakók közötti fojtogató bizalmatlanságot.
– Doktor úr, jól van? – kérdezte Melinda lágyan, közelebb lépve a rettegő orvoshoz. – Láttam, hogy elment az áram, és hallottam a hangokat. Hoztam egy kis fényt, hátha segítségre van szüksége. Ne engedjük, hogy a sötétség teljesen eluralja a házat.
Henrik ekkor ért le a lépcsőfordulóból. Megállt a lámpafény határán, és a borítékot a zakója alá csúsztatva ránézett a reszkető orvosra. A végrehajtó rideg tekintetében most először villant meg valami kétségbeesett, reménykedő szándék: ha Szabó nem omlik össze teljesen, talán még elsimíthatják a tegnap esti titok nyomait, mielőtt a lakossági bejelentések és a hatósági vizsgálat lavinája mindent maga alá temet.
– Nyissa ki azt az ajtót, András – mondta Henrik halk, de sürgető hangon, jelezve, hogy a segítség most nem a hatóságtól, hanem tőle érkezhet. – Melinda kedvességét pedig köszönjük meg, és menjünk be. Nincs több vesztegetni való időnk.
Ebben a részben
Szereplők
- bezeredi-melinda
- dr-balog-henrik
- dr-szabo-andras
Helyszín
- vaszoly-utca-6-1-emeleti-folyoso
Előző jelenet szereplői
- balint
- balog-henrik
- kerekes-marietta
- otto
- vincze-erzsebet-erzsi-neni
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.