Vászoly utca 6 · Molnár Ildikó
A professzor ultimátuma és a sötétség
Fekete Zoltán, akinek arcán most már nemcsak a gyertyák árnyéka, hanem a tisztes közös képviselői hírnevéért való aggodalom is táncot járt, próbálta terelni a szót. – Erzsi néni, kedves, most igazán nem alkalmas a pillanat a pletykálkodásra. Látja, milyen a helyzet! – mutatott körbe a gyertyafényes, feszült lépcsőházra, mintha az elemi erők hirtelen elpárologtak volna a szavaira. Molnár Máté mélyebbre süllyedt a fal mentén, hirtelen úgy érezte, mintha egy láthatatlan gumipók húzná a föld felé, minden egyes újabb információval. Rádó Károly, alias Karesz, a rockzenész, a sötétségben egyre jobban elmerült, arca még sápadtabb lett, mint egy hajnali koncert után. Székely Ricsi, a szuterén csempésze, láthatóan kényelmetlenül érezte magát, idegesen simogatta a zsebében lapuló, feltehetőleg osztrák márkájú, de erősen kétséges eredetű csokoládét. Várkonyi Gábor színész szemei viszont csillogtak, mint a reflektorok a színházi premier előtt. Ez az egész szituáció egy soha nem látott darab volt számára, tele fordulatokkal, drámával és ingyen nézőkkel. Már látta maga előtt a címet: „A nagy blackout, avagy a Vászoly utcai lakóotthon tragikomédiája”.
Erzsi néni azonban áthatolhatatlan volt. – Pletyka?! Dehogyis! Ez tény! És ha Nóra titkol valamit, akkor arról a háznak tudnia kell! – jelentette ki, miközben a lámpása fényével majdnem beleégette a lyukat Fekete Zoltán öltönyébe. Dr. Balog Henrik elmosolyodott, mintha egy jól megrendezett előadás utolsó felvonását élvezné. A "tegnap esti titok" lassan kikerül a homályból, és újabb zavart okoz. Ottó és Marietta, a távolból figyelő fiatalok, egyre közelebb húzódtak, mintha a sötétség védelmező takarója alá akarnának bújni, de mégis képtelenek voltak elszakadni a drámától.
Ekkor egy újabb, még morcosabb hang hasított a levegőbe. – Ez tűrhetetlen! Teljesen tűrhetetlen! R = U/I! Értik?! – Dr. Bordás András professzor, akit eddig elnyelt a lépcsőház félhomálya, most előtört, mintha maga is a fizika törvényeinek megtestesülése lenne. Kezében valami fura, villanyszerelőnek álcázott szerszámot szorongatott. – Ez a zúgás! Ez a túlteljesítés! A gépészet nem bírja! Felrobban az egész ház a nyakunkon, aztán majd nézhetünk! Én még ettem a 3.60 Forintos kenyérből, és tudom, mi a rend! – mordult, majd anélkül, hogy bárkire várt volna, elindult a szuterén felé, eltűnve a gyertyalángok pislákoló fényéből.
Alig telt el néhány másodperc, amikor egy hatalmas, pukkanó hang rázta meg a házat, mintha egy óriás porszívó nyelné el a maradék fényt is. A gyertyák ingadozni kezdtek, majd a lépcsőházban teljes sötétség lett úrrá. A hangzavart most néma csönd követte, amelyet csak egy-egy döbbent sóhaj, és Karesz halk, remegő „jaj, ne már” kiáltása tört meg. Aztán valahonnan a szuterén felől tompa ütések, majd egy rövid sikoly, végül egy elejtett, érmékkel teli táska vagy boríték csörrenése hallatszott. A ház valóban nyögött, de most már nem a terhelés, hanem a rettegés súlya alatt.
Erzsi néni azonban áthatolhatatlan volt. – Pletyka?! Dehogyis! Ez tény! És ha Nóra titkol valamit, akkor arról a háznak tudnia kell! – jelentette ki, miközben a lámpása fényével majdnem beleégette a lyukat Fekete Zoltán öltönyébe. Dr. Balog Henrik elmosolyodott, mintha egy jól megrendezett előadás utolsó felvonását élvezné. A "tegnap esti titok" lassan kikerül a homályból, és újabb zavart okoz. Ottó és Marietta, a távolból figyelő fiatalok, egyre közelebb húzódtak, mintha a sötétség védelmező takarója alá akarnának bújni, de mégis képtelenek voltak elszakadni a drámától.
Ekkor egy újabb, még morcosabb hang hasított a levegőbe. – Ez tűrhetetlen! Teljesen tűrhetetlen! R = U/I! Értik?! – Dr. Bordás András professzor, akit eddig elnyelt a lépcsőház félhomálya, most előtört, mintha maga is a fizika törvényeinek megtestesülése lenne. Kezében valami fura, villanyszerelőnek álcázott szerszámot szorongatott. – Ez a zúgás! Ez a túlteljesítés! A gépészet nem bírja! Felrobban az egész ház a nyakunkon, aztán majd nézhetünk! Én még ettem a 3.60 Forintos kenyérből, és tudom, mi a rend! – mordult, majd anélkül, hogy bárkire várt volna, elindult a szuterén felé, eltűnve a gyertyalángok pislákoló fényéből.
Alig telt el néhány másodperc, amikor egy hatalmas, pukkanó hang rázta meg a házat, mintha egy óriás porszívó nyelné el a maradék fényt is. A gyertyák ingadozni kezdtek, majd a lépcsőházban teljes sötétség lett úrrá. A hangzavart most néma csönd követte, amelyet csak egy-egy döbbent sóhaj, és Karesz halk, remegő „jaj, ne már” kiáltása tört meg. Aztán valahonnan a szuterén felől tompa ütések, majd egy rövid sikoly, végül egy elejtett, érmékkel teli táska vagy boríték csörrenése hallatszott. A ház valóban nyögött, de most már nem a terhelés, hanem a rettegés súlya alatt.
Ebben a részben
Szereplők
- a-bajgunar-csempesz-szekely-ricsi-34-eves-szuteren-2-a-csomagtarto-kereskedo
- dr-balog-henrik
- dr-bordas-andras
- fekete-zoltan
- kerekes-marietta
- molnar-mate
- otto
- rado-karoly-karesz
- varkonyi-gabor
- vincze-erzsebet-erzsi-neni
Helyszín
- szuteren
- vaszoly-utca-6-1-2-emeleti-gang
- vaszoly-utca-6-1-2-emeleti-lepcsohaz
Előző jelenet szereplői
- dr-balog-henrik
- fekete-zoltan
- kerekes-marietta
- miri
- molnar-mate
- otto
- vincze-erzsebet-erzsi-neni
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.