A néma paktum

Bálint nem várta meg, amíg Fekete úr ráemeli a tekintetét. Lassan hátrált a rendelő ajtajától, miközben a közös képviselő már a második emeleti korlátnál álló megviselt gyermekkerékpárra ragasztotta rá a sárga figyelmeztetést. A lépcsőház fojtogató csendjében csak a lamináló fólia sercegése hallatszott, ahogy Fekete úr a falra simította a sárga papírt.
– A társasházi házirend tizenkettes pontja egyértelmű, kérem – jelentette ki Fekete úr, meg sem fordulva. – Az elhanyagolt holmik nemcsak balesetveszélyesek, de a közös költség emelését is maguk után vonják, ha elszállításra kerül sor.
Abban a pillanatban a tízes lakás ajtaja halk nyikorgással kinyílt, és Dr. Balog Henrik lépett ki a folyosóra. Élre vasalt öltönyében, hűvös, átható mosollyal nézett végig a riadt lakókon, majd lépteit a közös képviselő felé irányította. Bartha Zsófia a kilences lakás ajtaját réssé szűkítve figyelt; a zsályafüst szaga halványan kiáramlott a fordulóba, de a rettegést nem tudta elfedni.
– Zoltán – szólalt meg Balog ügyvéd úr hallhatóan kimért, magabiztos hangján –, pontosan erre a határozottságra van szükség. Ha a jogi háttér biztosításában segítségre lenne szüksége a renitens lakókkal vagy az elmaradásokkal szemben, a felajánlásom továbbra is áll. Rendnek kell lennie.
Fekete úr elégedetten bólintott, a szövetség néma paktummá érett a gangon. Bálint a lépcsőforduló árnyékában megszorította a korlátot. Zoltán ma is körbejárt a házban, miközben a pince felől Bendi kriptógépeinek zúgása feszítette a túlterhelt hálózatot. Bálintnak azonban nem volt ideje a házháborúra: az óra ketyegett, a pénzt meg kell szereznie, mielőtt Szabó orvos beváltja a fenyegetését.