Véget nem érő történet

Vászoly utca 6 · Molnár Ildikó

A múlt visszakísért

Fekete Zoltán remegő hangja fagyott rémületet csempészett a lépcsőházba. A "lakossági bejelentés" és a "katasztrófavédelem" szavak olyan súllyal zuhantak a hallgatóságra, mint egy rosszul rögzített virágláda a negyedikről. Karesz erősítője hirtelen pitiáner háziállattá zsugorodott a ház rothadó alapjaihoz képest. A koromsötétben tapogatózó kollektív düh most tehetetlen pánikba fordult. Senki nem tudta, mit kellene tenni, csak a feszültség sistergett a levegőben, élesebb volt, mint bármelyik zárlatos vezeték.
A főbejárat felől érkező csörömpölés megismétlődött, ezúttal sokkal közelebb, majd egy határozott, szinte katonás kopogás hallatszott, mintha valaki nem kérne, hanem követelne bebocsátást. A zseblámpák fényei – amik eddig Karesz ajtaján táncoltak, majd Fekete kezében lévő papírra tévedtek – most mind a földszinti bejáratra szegeződtek. A következő pillanatban az ajtó résnyire kinyílt, és két egyenruhás alak árnyéka vetült a lépcsőfordulóra. „Lakossági bejelentésre érkeztünk” – hallatszott egy mély, fáradt hang, ami nem sok jót ígért a jelenlévőknek.
Ahogy az egyenruhások – akik az épület állapotát ellenőrző hatóság emberei voltak – befurakodtak a döbbent tömegbe, egy vékony, törékeny nő próbált meg átpréselődni a felajzott lakókon. Bezeredi Melinda volt az, kezében egy megfakult, régi fényképpel. Arcán a kétségbeesés és a tehetetlenség keveredett, ahogy Erzsi mamát kereste a homályban, mintha a fotó lenne az egyetlen mentsvára a küszöbön álló armageddonnal szemben. „Erzsi mama! Látnia kell ezt!” – kiáltotta, a hangja alig hallatszott a hatósági hangok és a feszült suttogások között.
Szilágyi Marika, aki mindig is a ház információs központja volt, még a boltja eladása után is, azonnal kiszúrta a fényképet. Éles szeme a sötétben is azonnal felismerte a csoportképet, amin Erzsi mama, Melinda apja, a néhai Bezerédi Ferdinánd, és még gyerekekként Enci és Bálint mosolyogtak. A papír sárgult, a szélei kopottak voltak, de a rajta lévő arcok egyértelműek. Marika ajka máris résnyire nyílt, mintha azonnal továbbítaná a látottakat, noha a körülmények éppen a legkevésbé sem kedveztek a pletykának.
Bálint és Enci, akiknek a tekintete eddig Fekete Zoltánra meredt, most Melinda felé fordult. A látvány – a kép, a hatóság, a sötétség – olyan nyomasztó volt, mint egy rossz álom, amiből nem lehet felébredni. A fénykép egy olyan titkot hordozott, ami sokkal régebbi és személyesebb volt, mint Karesz áramszünete, vagy a ház aktuális statikai problémái. Egy rég elfeledett múlt árnyékát vetítette a jelenre, ami most, ebben a kaotikus pillanatban, minden eddiginél élesebben rajzolódott ki. A "tegnap esti titok" hirtelen nem is tűnt olyan tegnapinak. Inkább egy réges-régi, mélyen eltemetett múlt kísértetét idézte, ami épp most tért vissza, hogy végre igazságot szolgáltasson, vagy legalábbis jó alaposan felforgassa a Vaszoly utca 6. amúgy is ingatag rendjét.
Ebben a részben

Szereplők

  • balint
  • bezeredi-melinda
  • dr-bordas-andras
  • enci
  • fekete-zoltan
  • kedves-szurke-zonas-koves-dezso-dezso-ba-67-eves-8-as-lakas-a-galans-okirat-muve
  • kelemen-daniel
  • lugosi-jeno
  • rado-karoly-karesz
  • szabo-gabor
  • szilagyi-marika
  • vincze-erzsebet-erzsi-neni

Helyszín

  • vaszoly-utca-6-1-2-emeleti-lepcsofordulo
  • vaszoly-utca-6-1-2-emeleti-lepcsohaz

Előző jelenet szereplői

  • balint
  • dr-bordas-andras
  • enci
  • fekete-zoltan
  • kedves-szurke-zonas-koves-dezso-dezso-ba-67-eves-8-as-lakas-a-galans-okirat-muve
  • kelemen-daniel
  • lugosi-jeno
  • rado-karoly-karesz
  • szabo-gabor

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.