A logika lemeztelenít

Bálint a korlátot szorítva, szaggatott lélegzettel lépcsőzött lefelé az első emeletre, maga mögött hagyva Erzsi néni fenyegető árnyékát. A sötét fordulóban gyülekező szomszédok zseblámpáinak éles fénye a dohos levegőben szálló füstgomolyagokat világította meg. A kapualj felől szűrődő fojtott morajlást hirtelen kimért, csontos hang vágta át.
Dr. Bordás András a biztosítéktábla nyitott fémfedele előtt állt, kezében egy kopott feszültségmérővel. Elmefénye és professzori pedantériája a vakpánik közepette is megingathatatlan maradt.
– Nem az áramszolgáltató a hibás, Zoltán, maga hiába lobogtatja a házirendet! – mutatott rá az égett műanyag szagát árasztó vezetékekre Fekete úr felé fordulva. – Az amperi túlterhelés tiszta fizika: Ohm törvénye nem igazodik a közösségi szabályzathoz. R egyenlő U per I! Valaki itt a házban legalább nyolc kilowattos, folyamatos induktív terhelést húzott rá a közös fázisra.
A mellette lapuló Bendegúz idegesen nyelt egyet, és próbálta a hátizsákját a sötétebb sarokba húzni, miközben Székely Ricsi a falig hátrált. Bordás professzor tekintete éles volt, mint a szike. Nemcsak a villamos hálózat anomáliáit látta át másodpercek alatt, hanem a szomszédok reszkető reakcióit is; a ház ritka, szikrázóan intelligens pillanataiban az öreg mérnök hideg logikája mindig lemeztelenítette a pitiáner hazugságokat.
– És ha már a kémiai folyamatoknál tartunk... – tette hozzá Bordás, miközben a zseblámpát a földszinti rendelő felé fordította, ahonnan a csukott ajtó résén át halvány, receptköteles gyógyszerek jellegzetes, kesernyés illata keveredett a szaggal. – Szabó doktor áram nélkül is túlórázik odalent. Remélem, a dobozok tartalma nem keveredik össze a sötétben, mert a szedatívumok és a nitrátok párhuzamos adagolása hamarabb leállítja a szívet, mint ez a zárlat.
Bálint megtorpant a lépcsőfokon. A hideg számítás és az öreg tisztánlátása nyomasztóbban hatott rá, mint a vak sötétség: a házban senki sem maradhatott sokáig láthatatlan.