A kényszerű szövetség

A rendelő krémszínű faajtajában fémes nyikorgással fordult el a kulcs, majd a résben feltűnt Dr. Szabó András felindult, izzadt arca. Az orvos keze láthatóan remegett, ahogy a rézkilincset szorította, ujjai közt a Bálint által beküldött terhelő dokumentummal. Mielőtt azonban Bálint beléphetett volna a nyirkos helyiségbe, hogy kimentse Erikát és a felriadó csecsemőt, elegáns bőrcipő határozott kopogása törte meg a lépcsőház feszült csendjét.
Dr. Balog Henrik lépett be a kapualjból, mögötte a papírjait szorongató Fekete Zoltán szaporázta a lépteit. Az ügyvéd élre vasalt öltönyében, fagyos nyugalommal ereszkedett lefelé a lépcsőfokokon.
– Zoltán, a felújítási alap megduplázása nem vita tárgya – szólalt meg Balog kimérten, de úgy, hogy a harmadik emeleti folyosón kétségbeesetten számolgató Horváth Bianka és Máté is tisztán meghallja. – Aki nem képes fedezni a társasházi költségeket, annak az ingatlana bánja. A szabályzat mindenkire egyformán vonatkozik.
Fekete Zoltán bólintott; a szabálymániás közös képviselő a ház megmentését látta a tervben, vakon kiszolgálva az ügyvéd szándékait. Balog pontosan tudta, hogy a növekvő terhek alatt Mátéék elszálló törlesztői végleg összeroppannak, és a lakásuk áron alul hullik majd az ő markába.
Balog lassan a rendelő felé fordította jéghideg tekintetét, és sokatmondóan a karórájára pillantott. Az egyórás ultimátum számlálója ketyegett. Szabó arca elfehéredett a rettegéstől, miközben Bálint a kabátja belső zsebébe süllyesztette az Erzsi nénitől kapott borítékot, s testével takarta a rendelő ajtaját.