A kényszerárverező mosolya

Bálint még a kilincsbe kapaszkodva próbálta feldolgozni a kapott ultimátumot, amikor a lépcsőház fojtogató gázszagában kimérten felkoppant egy élre vasalt cipősarok. Dr. Balog Henrik, a tízes lakás jéghideg ingatlancápája úgy ereszkedett alá a másodikról, mint egy méregdrága öltönybe bújtatott csapáscsapda. Hóna alatt ott lapult a legendás bőrtáska, aminek láttán még a folyosói villanyóra is lassabban pörgött félelmében.
– Igazán felemelő ez a szomszédi gondoskodás, Bálint úr – jegyezte meg Balog halk, borotvaéles hangján, és egy pillanatra megállt a vizsgálóajtó előtt. – Úgy látom, a háziorvosi rendelés nálunk már zárt ajtók mögött, szigorúan készpénzes alapon zajlik. Bár ha jól sejtem, Szabó doktor úrnak ma este egy jóval tetemesebb kártyaadósságot kell törlesztenie felém.
A lépcsőfordulóban ekkor tűnt fel Fekete Zoltán, a közös képviselő, kezében egy bürokratikus szörnyetegnek beillő dossziéval. Balog Henrik szemei azonnal felragyogtak. Elegáns mozdulattal Fekete mellé lépett, és atyai jóindulattal megveregette a képviselő vállát.
– Zoltánom! A következő közgyűlésen feltétlenül meg kell emelnünk a felújítási alapot. Legalább a triplájára. Tudja, a gázszivárgás, a tető... A lakók majd megértik. Aki pedig nem tudja kitörleszteni a rendkívüli pluszköltségeket, annak készséggel segítek áron aluli, gyors ingatlanértékesítéssel. A piac nem vár.
Székely Ricsi a szuterén felől épp ekkor bukkant fel két szatyor csempészett osztrák öblítővel, és részvétét kifejezve egy doboz akciós prémium kávét intett Bálint felé. Bálint gyomra azonban görcsbe rándult: ha Balog ma este rászabadítja a végrehajtást a dokira, a barna boríték tartalmát holnapra az egész bérház ismerni fogja.