A kamatláb árnyékában — új hang

Nóra lihegve támaszkodott a másodiki lakás előszobafalának, miközben Enci és Réka döbbenten nézték a nő remegő vállát. A zárban még ott csikorgott a bedugva felejtett kulcs, de a folyosó felől már újabb, kimért és gépies léptek visszhangoztak. Dr. Balog Henrik lépkedett felfelé a korlát mellett, jéghideg eleganciájával és élre vasalt öltönyével szinte kitörve a kopott lépcsőház szürkeségéből.
A harmadik emeleti fordulóban Máté épp a futártáskáját igazgatta a vállán, amikor az ügyvéd mellé ért. Henrik nem emelte fel a hangját, de halk, szabatos szavai élesebben metszettek a feszült csendbe, mint egy éjszakai sziréna. Feketére és a házban uralkodó káoszra hivatkozva közölte, hogy a felújítási alap azonnali, drasztikus megemelése nem tűr halasztást, és aki elmaradásban van a lakáshitellel, az a társasházi közös költség elmaradását sem tudja majd elfedni.
Máté arca elfehéredett. A kimerült fiatalember pontosan megértette a burkolt fenyegetést: Balog már felkészült a kényszerértékesítések elindítására. Tekintetében semmi indulat nem volt, csak a száraz, könyörtelen kalkuláció, miközben a szuterén felől a hálózat ingadozása miatt egy pillanatra felpislákolt, majd megremegve elhalványult a lépcsőházi világítás. Zoltán ma is körbejárt a házban, de Balog már a háttérben szövögette a hálóját.