A hiénák ideje — új hang

Daniel még falhoz lapulva sem tudta elűzni az üzenet szavait: „A döntésed nem maradt észrevétlen.” A ház feszült csendjében minden reccsenés a szívébe mart. Emeletekkel feljebb, a tizedik lakás hideg eleganciájában Dr. Balog Henrik, az ingatlancápa, már a következő lépést tervezte. Ablakából az udvarra gyülekező, törlesztőrészleteik alatt görnyedő Mátét és Biankát figyelte. „Túl sok a teher, túl kevés a fedezet,” – morogta magának, ajka alig észrevehetően görbült. „Tökéletes.”
A katasztrófavédelem ultimátuma okozta bénító csend lassan feloldódott a suttogások és felháborodott morgások tengerében. Fekete Zoltán közös képviselő, akinek szabálykönyve vastagabb volt, mint a ház alapfalai, épp az első emeleten igyekezett rendet teremteni. Balog úr halk, céltudatos léptekkel hagyta el lakását. Egy „véletlen” találkozás Fekete úrral a lépcsőfordulóban pont kapóra jött.
„Közös képviselő úr,” – kezdte Balog, hangja jéghideg selyemként simogatta a levegőt. „Ez a felújítási alap… úgy gondolom, itt az ideje egy radikális emelésnek. A biztonság mindenekelőtt. Számíthat a támogatásomra a rendkívüli közgyűlésen.” Fekete úr, a bürokrácia nagymestere, elismerően bólintott, mit sem sejtve a ragadozó fényről Balog úr szemében. A növekvő költségek alatt a leggyengébb láncszemek, mint Máté és Bianka, majd roppantak össze, pont ahogy Balog úr a tervek szerint.
A szuterénben a-bajgunar-csempesz-szekely-ricsi, friss ukrán csokit kínálva, szintén fültanúja volt a rövid, de súlyos eszmecserének. „Na, itt lesz ám üzlet,” – gondolta Ricsi, reményteljes mosollyal. A káoszban mindig van új piac. Dr. Bordás András, aki épp a statikai hibákról papolt Tibor bácsinak, szintén hallotta a beszélgetést, és optimistán bólintott. „Na, végre csinálnak valamit, csak legyen hozzá váltóáram, és R = U/I!” Daniel, a folyosó végén, csak a hideg verejtéket érezte, és egyre inkább meggyőződött arról, hogy a tegnapi „döntése” tényleg nem maradt észrevétlen. A háló egyre szorosabbra fonódott körülötte.