A házirend súlya

Bálint a rendelőajtó előtt állt, a hideg víz bokájánál fodrozódott, de már nem érezte. A fa tompa puffanása, amellyel Dr. Szabó bezárta az ajtót Erika orra előtt, még mindig a fülében visszhangzott. A háziorvos szavai, a fenyegetés súlya, mindent elnyelt. A titok, ami Erika gyermekét, Enci és az ő sorsát fűzte össze Dr. Balog Henrik adósságcsapdájával, most éles fegyverként szegeződött a torkához. Bálint ökölbe szorult kezét tehetetlenül leengedte. Hogyan szabadulhat ebből a hálóból, ami nem csupán a pénzéről, hanem a jövőjéről és Enci békéjéről szólt? Odabentről halk, feszült sóhaj hallatszott, Erika zokogása.
Nem sokkal később, a vízszint lassan apadni kezdett, az áramszolgáltatás akadozva tért vissza. A káosz enyhült, de a feszültség továbbra is tapintható volt a Vászoly utcai ház folyosóin. Ebben a zűrzavarban jelent meg Fekete Zoltán, a közös képviselő. Fekete úr, akit az ultimátumok és a házirend apró betűi éltettek, nem a vízbetörés okát kutatta elsősorban, hanem a rendetlenséget. Szeme megakadt egy, a másodikon felejtett, félig nyitott bicikliajtónál, és a mellette támaszkodó, elázott, kartondobozon. Arca eltorzult a megvetéstől.
„Ez megengedhetetlen!” – morogta, hangja élesen hasított a csendszerűségbe. – „Mégis ki gondolja, hogy ideális hely a tárolásra a folyosó, ráadásul ilyen körülmények között? A házirend egyértelműen tiltja!” Gyors mozdulattal elővette zsebéből a kis noteszét és egy tollat. A lakók, akik a vízelvezetéssel és a sötétséggel küzdöttek, félve pillantottak rá. A szigora áthatolt a fáradtságukon. Fekete úr egy újabb figyelmeztető cédulát ragasztott a dobozra, melyen a „azonnali eltávolítás” szavak vészjóslóan meredtek. A bürokrácia hideg keze még a vészhelyzetben sem engedett.
Odébb, a harmadikon, Máté épp arról beszélt egy szomszéddal, amit a régi boltos, Marika egykor elhintett. „Hallottam, hogy Erzsi mama eltitkolt fia Bálint… és ha ez igaz, akkor Enciék tulajdonképpen unokatestvérek lehetnek. Micsoda titok, micsoda galiba!” A pletyka suttogása, akár a víz szivárgása, lassan szétterjedt a falak között, újabb réteggel vonva be a ház feszült légkörét. A rendelőben Dr. Szabó idegesen rázta a kezét, tudta, hogy a Balog Henrik felé fennálló adóssága és a mostani zsarolás egyaránt halálos csapda. Senki sem tudhatta, mi lesz a következő lépés. A ház lélegzett, és minden lélegzetvétel újabb titkot hordozott, melyek szálai egyre szorosabban fonódtak össze.