A fekete mappa titka

A kapualjban még visszhangzott a hatóság elvonuló lépteinek zaja, amikor egy sötétített üveges, külföldi rendszámú luxusterepjáró fékezett le a Vászoly utca előtt. Az autóból Varga Nóra lépett ki kapkodva, arcát mélyen a kabátja gallérjába rejtve. Egy vastag, fekete bőrmappát szorított a mellkasához, miközben riadtan mérte fel a ház előtt gyülekező, feldúlt lakókat.
A földszinti bolt ajtajában álló Marika néni épp egy rekesz kávét pakolt ki, de szemfüles pillantása azonnal megakadt a lány zaklatott mozdulatain.
– Zoltán már a közös költség elmaradásait számolgatja a folyosón, Nórikám – jegyezte meg halkan Marika, ahogy a lány elsuhott mellette. – De látom, magának is megvan a maga baja.
Nóra válaszra sem méltatta az asszonyt; felgyorsította lépteit a lépcsőház hűvös homályában. A másodikon Fekete Zoltán még mindig döbbenten bámulta a hatósági ultimátumot, de a lány leszegett fejjel próbált átvágni a gangon. Ahogy átsietett a korlát mellett, a táskájából kihullott egy névjegykártya-méretű, gravírozott mágneskártya, amely csörrenve koppant a kövön.
Nóra észre sem vette a veszteséget, a lakásajtaja mögött azonnal rákattant a zár. A kártya ott hevert a folyosón, pontosan ott, ahonnan Dr. Balog Henrik hideg tekintettel kísérte a lány minden lépését.